Hárommillió eurót kap a kormány tartalékalapjából három nehéz helyzetben levő járás, a Rimaszombati, a Nagyrőcei és a Poltári, döntött a kabinet szerdai, kihelyezett ülésén.
A három járásban összesen 171 település van, és ha ebből az összegből csak a poltári rendelőintézet befejezésére nem menne el rögtön félmillió, elméletileg 17 és fél ezer jutna minden településre. A kisebb falvakban ez talán fél évre elegendő lenne a közvilágítás számlájára,ám a járási városok költségvetésében már szinte észrevehetetlen. Félreértés ne essék, nem irigyeljük tőlük, de az ilyen támogatás igazságtalan és nem hatékony, legfeljebb tűzoltásra elegendő.
Igazságtalan, mert mi van, ha a Poltárival szomszédos Gyetvai járás, vagy éppen a Homonnai vagy a Gölnicbányai is elkezdi tartani a markát, arra hivatkozva, hogy náluk hasonlóan rossz a helyzet? Ilyen alapon a teljes állami költségvetést szét lehetne osztani, hiszen mindenhol van becsorgó tetejű kultúrház, pazarló fűtésű iskola, szelelő ablakú szociális otthon, kátyús út...
És nem hatékony, mivel csak karbantartásra elegendő, olykor arra sem. Ezek a régiók pedig rendszerszintű megoldásért kiáltanak.
A jelen szerény terjedelmi keretek között nincs lehetőség teljességében feltárni, mi vezethetett e régiók végzetes leszakadásához, de az okok között ott találjuk a természetes gazdasági régiókat kettévágó trianoni békeszerződést éppúgy, mint a szocialista látszatiparosítást, vagy a rendszerváltás óta eltelt időszak infrastrukturális fejlesztéseinek hiányosságait.
Ezeket természetesen nem varrhatjuk Robert Fico jelenlegi kabinetjének nyakába, de megoldani neki kell(ene) őket, mert most éppen ő van hatalmon.
Az államnak évtizedes adósságai vannak e régió – de tágabb értelemben véve Dél-Szlovákia – lakosaival szemben. A régió ugyanis önerőből nem tud kilábalni abból a helyzetből, melybe nem önerőből került. Az állami segítségnyújtásnak pedig nem a kihelyezett kormányülésen elmondott pár ködös ígéret, az előző kormány szapulása és némi könyöradomány a megfelelő módja.
