2010. augusztus 9. van. 3 nap, és azt mondhatjuk: két hónap telt el a parlamenti választások óta. Ha egy kezdő vagy külföldi újságíró a Szlovák Újságírók Szindikátusának honlapjáról próbálná megszerezni az új szóvivők telefonszámát, ezt látná ott:

2010. augusztus 9. van. 3 nap, és azt mondhatjuk: két hónap telt el a parlamenti választások óta. Ha egy kezdő vagy külföldi újságíró a Szlovák Újságírók Szindikátusának honlapjáról próbálná megszerezni az új szóvivők telefonszámát, ezt látná ott:

Milan Hudec valószínűleg sikerrel pályázhatna "Az ember, aki a legrövisebb ideig vezette a Katonai Hírszerzést" címre. Július 28-án nevezték ki, és augusztus 2-án fel is mentették. Arról, hogy gázos az átvilágítási bizonylata, a Markíza televízió augusztus 4-i híradója számolt be.
Itt álljunk is meg egy szóra: mi az az átvilágítási bizonylat, és mi az a katonai hírszerzés.
Szlovákiában az államtitkok védelme - és egyebek - felett a Nemzetbiztonsági Hivatal őrködik. Ők vigyáznak az állam elektronikus biztonságára is. Nem lehetünk róluk túl nagy véleménnyel, hisz ők az a szervezet, ahol az volt a jelszó, hogy nbusr123, így tudták a hackerek feltörni a rendszerük egy részét. Mondjuk, ilyen alapon a nagymamám is feltörné. Az NBÚ adja ki az átvilágítási bizonylatokat, azaz ők mondják meg, ki alkalmas - következésképpen jogosult - arra, hogy államtitkokkal kerüljön kapcsolatba. (A testület renoméján valamit ront, hogy az a František Blanárik vezeti, aki kapcsolatba hozható a kommunista katonai titkosszolgálattal.) Az átvilágítás hosszú folyamat, és több szerv bevonásával zajlik. Gyakorlatilag azt takarja, hogy az emberről létező összes állami adatbázisokban tárolt infót átfutják, nemcsak rendőrségi vonalon, hanem adóügyben is, az egészségi állapot iránt is érdeklődnek, ugye, ha valaki drogos, az kockázati tényező lehet, felmérik az egyén kapcsolatrendszerét, szociális hálóját, tulajdonviszonyait stb. Ezt követően állítanak ki különböző jogosultságokat biztosító átvilágítási bizonylatokat. Senki ne gondolja, hogy az NBÚ-ban szuperügynökök dolgoznak, munkatársaik sokkal inkább hivatalnokok.
Szlovákiában négy olyan "betűs" hivatal van, amelyet a titkosszolgálat szóval illethetünk: NBÚ, SIS, VOS, VSS. Azaz a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Szlovák Információs Szolgálat (ez a klasszikus értelemben vett "titkosszolgálat"), a Katonai Elhárítás, és a Katonai Hírszerzés. Természetesen a Vámhivatal nyomozóhivatala (CKÚ), az állami és a vasúti rendőrség és a büntetés-végrehajtás is folytat(hat) operatív tevékenységet, és használ(hat) titkosszolgálati eszközöket, de ezt most ne keverjük ide.
A Katonai Hírszerzés munkáját a 198/1994 törvény szabályozza (letölthető, egyébként nem tesz különbséget a két szolgálat között). A Katonai Hírszerzés feladata, hogy olyan információkat gyűjtsön, amelyek Szlovákia szuverenitása, önállósága, területi egysége és védelmi képessége ellen irányulnak; amelyek fontosak a fentiek bebiztosítása érdekében; amelyek terroristákról, más titkosszolgálatok szlovákiai működéséről, államtitkok kiszivárgásáról, szólnak, és veszélyeztethetik Szlovákia katonai vagy gazdasági érdekeit.
Huh, ez nagyon komoly. Csupa Jack Bauerbe oltott James Band dolgozik ott, dr. Sorgeként? Aki már látott életében - pl. a Pozsonyi Magyar Nagykövetség pozsonyi várban tartott augusztus 20-i ünnepségén - katonai attasét, az tudja a választ: NEM. A legtöbb katonai attasé foga közt tartott rohamkéssel nem tudná átúszni a Volgát, de még a Vágot is bajosan, rohamkés helyett pedig max. halkéssel hadakozik. Márpedig ők katonai hírszerzők. (Igen, azok a kövér altábornagyok.) Munkájuk jó része abból áll, hogy alaposan elolvassák a befogadó ország sajtóját, különös tekintettel a sportrovatra katonai jellegű hírekre, fejlesztésekre, eljárnak a hadiipari nagyvásárokra (nálunk az IDEE), eljárnak a katonai attasék számára szervezett lövészversenyekre (Szlovákiában évek óta az orosz nyeri), fogadásokon vesznek részt, és aki hamarabb bebaszik, attól a józanabbak információkat szereznek. Persze, a törvény lehetőséget teremt informátorok bevonására, akik lehetnek civilek is, szóval ne írjuk le a katonai hírszerzést csak azért, mert egyeseknek akkora a tokájuk, hogy a gázálarcot nem tudnák felvenni. Igen, ez nem anakronizmus, és a NATO-tagságunk ellenére is szükség van ilyen szervezetre, mint ahogy hadsereg is kell, noha 45 óta béke honol tájainkon.
Miért verik most a tamtamot, mi történt? Ľubomír "Kaufland" Galko kinevezte ezt a Hudecet a hírszerzés élére. Rá pár napra a másik katonai titkosszolgálat jelezte, hogy a papírok nincsenek rendben. Konkrétan az történt, hogy az átvilágítást kérő dokumentumokon, és az átvilágításiakon túl szoros a dátum. Azaz: ennyi idő alatt nem lehet lefolytatni az átvilágítás hosszú és bonyolult folyamatát. Galko lépett, tartalékos állományban helyezte Hudecet, aki egyébként nem tegnap kezdte a hírszerzői pályát, 97-től dolgozik a Katonai Hírszerzésben. Természetesen azonnal jött Robert Fico, és felháborodott sajtótájékoztatót tartott, hogy a szatócsból lett miniszter felelőtlen hozzáállása már-már a NATO biztonságát veszélyeztetni, jó hogy nem ok a harmadik világháború kirobbantására. Természetesen azonnal kezdeményezte a katonai hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság összehívását, melyet az ő embere, Peter Žiga vezet, szóval ezt nem lesz annyira nehéz elérni.
Robert Fico egy dologról feledkezik meg, jelesül arról, hogy az ő emberei baszták szét a teljes szlovák katonai hírszerzési struktúrát. Valszeg ma már a kutya nem emlékszik rá - csak a katonai attasék -, hogy František "Takarítótender" Kašický idején egymásnak adták a kilincset a parancsnokok. Jaroslav Gofjár, Peter Solčanský, Stanislav Petranec, Juraj Šebo. Ők egy év alatt cserélődtek le, Šebo aztán végighúzta a ciklust. Csoda, hogy elbizonytalanította az állományt azt, hogy egy év alatt négy főnök nevét kellett megtanulni? Ez még egy tejüzemben is sok lenne, nem még egy titkosszolgálatnál.
A szervezetet ráadásul nagyon nehéz ellenőrizni, a parlamenti bizottság gyakorlatilag egy tréfagép, a katonaiak jelentését a védelmi miniszter kapja meg, az összeset, tehát a katonait és a SIS-t pedig a három legfőbb közjogi méltóság. Mivel egyedi előírások vonatkoznak rájuk, lazábbak a közbeszerzési szabályok is, és könnyebben adhatnak közvetlen megrendeléseket, megbízásokat. Nem csoda, hogy a boltos miniszter leltárt akart, Hudecnek Augiász titkos istállóját kell kisöpörnie, érthető tehát a nagy röfögés a Smer részéről. Aztán hogy milyen papírja van vagy nincs, az egy más kérdés.
A kéméndi V. IV Fesztivál kezdete előtt egy nappal az érdeklődni vágyó újságíró számára elérhetetlennek bizonyuló szervezők a fesztivál honlapján egymondatos nyilatkozatban közölték, „szponzorációs okok” miatt elmarad a rendezvény.
Képzeljünk el egy ilyen nyilatkozatot a sziget.hu-n augusztus 10-én: „Sajnálatos módon, a szervezők minden igyekezete ellenére szponzorációs okok miatt a fesztivál elmarad.” Ugye, hogy elképzelhetetlen. Azért, mert ennek szervezését profik végzik, az IV Fesztiválét pedig – mint ahogy az most már napnál világosabban látszik – amatőrök. Nyilván az emberek jó részét – főként a két évvel ezelőtti, balsikerű Onefest után, melynek szervezőjéről, Méry Tamásról azóta sincs semmi hír – leginkább az foglalkoztatja, hogy hihetnek-e a szervezők ígéretének, és tényleg visszakapják az elővételben megváltott jegyek árát, vagy buktak 12 ezer forintot, ám a történtek igazi vesztesei nem a frusztrált fesztiválozók, hanem a szlovákiai rendezvényszervezők. Valószínűsíthetjük, hogy bármelyik magyarországi zenekar menedzsere sikítva „nyomja ki” a mobiltelefonját, ha a kijelzőn 421-gyel kezdődő szám jelenik meg, a zenészek pedig hangszereiket eldobálva fognak menekülni, ha meghallják, hogy Szlovákiába hívják őket koncertezni.
Az IV Fesztivál nagy neveket vonultatott fel, a magyar könnyűzenei élet élvonalát – Ákos, Tankcsapda, Kispál és a Borz –, a prémium kategóriás fesztiválok zenekarait, ahogy annak idején a Onefest is (Quimby, Belga, Neoton, HBB, Takáts Tamás DBB). A rangos névsor láttán – minden kárörvendés nélkül – joggal merülhetett fel az emberekben: le lehet hozni ezt a csapatot Kéméndre? Másképpen kérdezve: van az a pénz, amivel el lehet hozni a fenti előadókat egy szlovákiai magyar rendezvényre? Most már látjuk, nincs. Vége a nagyot álmodásnak. Az emberek a második bedőlt hazai fesztivál után joggal állhatnak kétkedően egy-egy Tankcsapda plakát előtt, a szervező logóját kémlelve: valóban lesz koncert?; az pedig biztosra vehető, hogy elővételben nem fognak jegyet váltani...
Persze, korai volna temetni a teljes hazai kisebbségi fesztiválszcénát, hisz vannak olyan sikeres kezdeményezések is, mint az Ócsófeszt (élt öt évet, és amikor látták, hogy nem fog összejönni, akkor előre szóltak), vagy éppen a kicsit eklektikus, a táborozóktól a munkákból önrészt is követelő, de nagyon szerethető gútai HannaHanna Fesztivál. Ezeknél a szervezők addig nyújtozkodtak, ameddig a takarójuk ért, nem ígértek Ákost, de akik szerepeltek a programfüzetben, azokat üzembiztosan elhozták.
Az IV Fesztivál honlapjának fórumán trollok vagy maguk a szervezők bizonygatják, mennyit dolgoztak a fesztivál előkészítésével. A fesztivál azonban egy olyan műfaj, ahol a vásárlót a befektetett munka nem érdekli, csak az eredmény. Aki pedig túl nagyot akar fingani, könnyen lehet, hogy be is szarik
A cím természetesen a kis hal is hal parafrázisa. Ján Červenecet kis halnak nevezni azért túlzás lenne, de ha a "nagyhalság" mércéje Miki Černák, akkor mellett Červenec mégis csak egy kalaposinas.
Nyár van, ilyenkor senki nem olvas (és ír) blogot, ezért csak címszavakban rögzítsük, mi történt ma a Besztercebányai Kerületi Bíróságon, ahol a JUDr. Peter Chovanko, JUDr. Juraj Babjak, és JUDr. Ján Deák bírókból álló büntetőtanácsnak Ján Červenec és Róbert Kuzma felett kellett volna ítélkeznie a fellebbviteli eljárás során. Kuzmát intézzük is el egy félmondattal, ő nem nagy játékos, legfeljebb egy starter a hierarchiában.
Červenec Černák biztonsági cégének, a Security 3-nak az igazgatója volt. Természetesen ez úgy volt biztonsági cég, ahogy én szoftvermérnök: a behajtás legalizált eszköze volt, ennél a cégnél kellett a védelmet megrendelni azoknak a vállalkozóknak, akik nem akarták, hogy a boltjuk kigyulladjon. (Igen, ma is vannak ilyenek, Pozsonyban például a madaras biztonsági szolgálat, ennél konkrétabb nem szívesen lennék.) A cég másik tulajdonosa Ján Kán volt, aki leülte a magáét, majd egy sereg céget alapított.
Červenecet korábban jogerős 13 évet kapott. Időközben azonban testi sértésben, garázdaságban és okirat-hamisításban is bűnösnek találták, azonban emiatt már újabb büntit nem kapott. A Besztercebányai Járásbíróság szerint ugyanis a 13 év elég. Az ügyész fellebbezett az ítélet ellen, erről kellett volna ma dönteni a kerületi bíróságnak. De nem döntöttek. Folytatás szeptember 14-én.
E sorok írója viszonylag gyakori vendég Szímőn, így a Jedlik-emlékszobát is többször látta már. Nemes dolog, hogy a derék tudós szerzetes emlékét szülőfaluja igyekszik méltóképp megőrizni.
A mini múzeum látogatottságát a nyári hónapokban bizonyosan növelné, ha az érdeklődők a villanydelejes forgony mellett a fröccsel is kapcsolatba kerülhetnének, hiszen a szódavíz nagyüzemi gyártásának meghonosítójaként Jedlik Ányosnak is elévülhetetlen érdemei vannak (ám a felfedezés dicsősége az angol Joseph Priestley-é). Mert – természetesen a párás korsóba csapolt hideg sör mellett – mi oltaná jobban a szomjat az ilyen pusztítóan meleg, hőmérsékleti rekordokat döntögető időben, mint a bor és a szikvíz megfelelő elegye,melyet – a legenda szerint – Fáy András szőlőbirtokán kevertek először 1842-ben, amikor a jeles író és közgazdász fóti szüretre invitálta barátait, köztük Jedliket. Annak függvényében, hogy a pohárban a bor és a szóda milyen arányban elegyedik, különböző fröccsfajtákat ismerünk. A két szélsőség – aszódát csak elenyésző mennyiségben, tíz százalékban tartalmazó Krúdy-fröccs, és ennek ellentettje, az egy deci borra spriccelt kilenc rész szóda, a távolugrás – között számos fröccsfajta létezik, melyek enciklopédikus jellegű ismertetésétől jelen írásban eltekintünk. Egyet mégis kiemelnénk, az instant fröccsöt: ennél egyenesen a szódásszifonba kell tölteni a bort, és ráküldeni a patront – a végeredmény így már határterületet alkot a habzó borral. A kulcsszó a szódásszifon. Napjainkban már alig akad „rendes” patronos szódásszifon. Így jobb esetben ezt kisiparosoktól származó, műanyag, de immár patron nélküli pszeudoszifonokkal pótolják, melyek azért még hitelesen hozzák a „fröccs”-enést (bár az instant fröccs készítésének lehetőségét eleve kizárják). Rosszabb esetben a bort ásványvízzel hígítják, mely nem lövell peckesen a pohárba, nem úgy keveredik a borral, mint a szóda, oda a fröccsenés – a hang és az élmény egyaránt. Ez merénylet a fröccs intézménye ellen.
Az ilyen trópusi időjárási viszonyok közepette talán a száraz, fehér hosszú lépés az ideális – csakis szifonból származó szódával. Fogyasszuk mindig mértékkel...
Ha az offline, rádiócsendben elő ember társaságát két hétig csak a hatalomváltás után a pozícióikért aggódó "lesná správák" igazgatói, a favágók, az erdőinket strómanjaik, vagy Szlovákiában bejegyzett cégeik útján felvásárló új külföldi tulajdonosoknak vadászlakot építő munkások és az erdei manók jelentik, akkor is utoléri a hír, hogy az újságírónők által aranyosnak, cukinak tartott, furcsa mondatszerkezetekben beszélő Jaroslav Spišiak lett az új országos rendőrfőkapitány.
Azt azonban senki sem tudta megmondani – még a szlovák igazgatók, favágók, munkások, manók sem tudták –, hogy ki a "siska" új igazgatója. Ők inkább Simon Zsolt lépéseit figyelik… Így már hazaérve kellett megtudnom, hogy a Szlovák Információs Szolgálatot négy évig Karol Mitrík fogja vezetni. Újabb nagy fekete pont a koalíciónak.
Karol Mitrík korábbi parlamenti és Kassa megyei képviselő, Igló (Spišská Nová Ves) volt polgármestere. Politikai karrierjét a KDH-ban kezdte, az SDKÚ alapító tagja. Négy évvel ezelőtt nem volt képviselőjelölt, idén pedig az SDKÚ-DS listájának 94. helyén szerepelt.
Karol Mitrík = Jozef Magala = Ficsor Ádám. Egyikük sem ért hozzá, csak jóban van a miniszterelnökkel. Persze, a titkosszolgálat igazgatója nem egy Jack Bauer, hanem egy hivatalnok, nem kell rókafarkú fűrésszel levágnia előzőleg agyonlőtt őrizetesek fejét, vagy fogóval megkínozni a beszélni nem akaró "nyelvet", hanem egy szervezetet kell irányítania.
A hírszerzés állambiztonsági szempontból kiemelt fontossággal bír - ez akkor közhely, hogy önmagától benyomná a bullshit gombot a KatPol blogon -, így nem ártana, ha szakember kerülne oda, olyan, aki nemcsak a főnöki ülepet tudja nyalni, hanem ért is ahhoz, amit csinál. A prostitúció mellett a kémkedés az egyik legősibb mesterség, hisz már a Bibliában is arról olvashatunk, hogy Jerikó ostromát megelőzően Józsue kémeket küldött a terepre (akiket a másik ősi mesterség képviselője, Ráháb fogadott oltalmába, és még nem tudom, mijébe, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek).
Az ŠtB óta nem tudtak - állami szempontból nézve - jó titkosszolgálati struktúrák kiépülni Szlovákiában. A HZDS alatt Lexa uzurpálta a titkosszolgálatot, emlékezhetünk Peter Tóthra is. Skupinka-ügy és Mitro, holtakról jót vagy semmit, de a posztra teljesen alkalmatlan Pittner tata, aki szintén csak azért kerülhetett oda, mert a "fúzač Miki" bizalmi embere volt, nem pedig azért, mert foga közt tartott rohamkéssel úszta át a vén Dunát, hogy információkat hozzon Magyarországról. Szegény agg Pittner természetesen annyit nem árt(hat)ott az SIS-nek, mint Lexa, de azzal, hogy öreg fogatlan oroszlán volt, kiállt a rúdja, mindenki tudta, hogy nem lesz következő ciklusa stb., elbizonytalanította az állományt. Ehhez társult még a titkosszolgálati igazgató körüli töketlenkedés 2006-ban, a Smernek nem volt embere erre a posztra, Jozef Magalát csak július 27-én nevezte ki Gaspó, aki egy olyan szervezetet vett át, amelyből irányítói posztokról távoztak szakemberek. Mivel neki se voltak emberei, nem a megfelelő személyek kerültek a megfelelő helyekre, így kerülhetett sor például a telefonszám-kiszivárgási botrányra. (Azt, pedig, hogy a katonai hírszerzés terén sincs minden rendben, a katonai pendrive-ok sorozatos eltűnései jelzik. Bűnös még itt sincs.)
Magala egy Smer-csinovnyik, érdekes módon a Smer-pénzekről beszélő Hanzel volt asszisztense, Mitrík pedig egy volt polgármester. Egyikük sem hírszerző, egyikük sem apolitikus. Szegény, szegény Szlovákia.
Frederick Forsyth esete (is) azt mutatja, hogy újságíróból is lehet valaki kiváló íróvá. A világ Forsythot elsősorban A Sakál napja szerzőjeként ismeri, de hát az agg mester messze nem egykönyves szerző. Az 1970-es Sakál mellett egyik nagyon jó könyve A háború kutyái, mely 1974-ben jelent meg. Magyarul 1992-től olvasható. Én is akkor vettem meg, 100 koronába került, és akkor még zöld volt a százas.
Nemrégiben a Kalóz-öbölben megtaláltam, és letöltöttem. Nos, ezúton szeretném kérni Nagy-Britanniában élő olvasóimat, John Irvin rendezőt, és Gary DeVore és George Malko forgatókönyvírókat vesszőzzék meg, ha találkoznak velük. Ilyen kiváló alapanyagot ilyen magas szinten elrontani, ehhez már tehetség kell.
(A tartalmát természetesen nem mondjuk el, akit érdekel, olvassa el. A filmet nem kell megnézni.)
Ma délelőtt újra vizsgálati fogságba helyezték Vologyimir Jegorovot. (A vizsgálati fogság termszetesen nem büntetés, és nem is jelenti azt, hogy akire kiszabták, az bűnös.)