A hírlapíró és a halál

Tekintettel a nem várt érdeklődésre írok a macskáról pár sort, de nem fogunk itt átmenni Animal Planetba, ámbátor vasárnapi témának elmegy, különben is tegnap második műszak volt, Pozsonyban, így a Sobotné dialógyt nem hallottam a rádióban Robert Ficóval, de biztos nagyon érdekes volt.

Szóval a legutóbbi bejegyzés keltekor Csicsóka (a Labanc) eléggé taknyadt volt, és csipás is. Zoli antibiotikummal tömte, és csepegtetett a szemébe. Hála a gondos kezelésnek, elég hamar kikupálódott. Eleinte egy forgalomból kivont nyúlólba raktuk minden este, nehogy valami baja történjen éjszaka. Aztán egy este én értem haza elsőként, de már sötét volt, és nem találtam. Eltűnt, mint Méry Tamás a Onefestről. Lett is nagy riadalom, összeült a családi tanács, hogy most akkor WTF. De a maccs nem került elő, csak másnap reggel. Ebből arra következtettünk, hogy nem kell őt elzárni éjszaka.

Az öreg macska továbbra is féltékeny rá, de nem bántja. A kutyákkal is jól kijön, a múltkor láttam bent náluk a kennelben, és még él, úgyhogy nem szedték szét. Már képes saját lábán feljönni az első emeletre, és ma - legnagyobb megdöbbenésemre - leugrott a számítógép tetejéről, azaz olyan jó 130 centis magasságból. És kutya baja. Szóval kezd abszolút úgy festeni, mint ahogy egy korabeli kismacskának kell.

Ján „Kettőskeresztállító” Slota startolta a hetet: míg Gyurcsány Ferenc és Robert Fico békülni próbált Brüsszelben – mérsékelt sikerrel, még a kameráknak szóló diplomáciai bájmosoly is alig-alig jött össze –, addig ő ornitológiai ismereteit csillogtatta Malackában, ezzel voltak tele a keddi lapok, hétfői lapok ugyanis nem voltak, az alkotmány ünnepe miatt. Ugyancsak államunk alaptörvényének köszönhetik a nebulók, hogy hétfőn még önfeledten játszadozhattak kis barátaikkal, iskolába menni ugyanis csak kedden kellett. Robert Fico Légen (igen, a dunaszerdahelyi járásbeli településről van szó, nem tévedés) is átadott egy – reméljük nem kisebb, nem rosszabb, hanem pontosan – olyan sportpályát, amilyenből már van pár az ország nemzetiségi szempontból kevésbé heterogén településein.

A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És ilyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok…, de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárriporternőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli.

A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napilappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt – egy telefonbeszélgetés átirata szerint – állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani – nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Daniel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető – a Vladimír Palko által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) – felszólalásában nyíltan kilátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko – emlékszik még rá bárki? –, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. Így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának?

Robert Fico egyébként a Dunaszerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézilabdának egész jó. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak – egyebek mellett – van egy stabil koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközelben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán’ csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. A hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén.

S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevizelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagájalakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly-vel kell írni. A nemzeti vezető – majdnem nemzetvezetőt írtam – keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud.

Van, hogy az embernek eltolódnak a prioritásai. Emléxem, egykor még Zolee hívta fel a figyelmem a bash.hu weboldalra. Persze, ennek már jópár éve. Zolee most lakásfelújít. Amikor a minap megkérdeztem tőle, hogy járt-e a bash.hu-n, csak annyit mondott: miafaszaz?

Nos, a bash.hu-ra az irc-n – tehát valós kommunikációs helyzetben – elhangzott dumák kerülnek fel. Olykor ezek nagyot ütnek. A Top100-ból idéznék csak pár gyöngyszemet:

<kiroi> szia ember-akit-szeretek-mert-adott-nekem-netlimiter-cracket!
<Cr4cK-> :)
<Cr4cK-> az nem en voltam
<kiroi> hat akkor neked bizony a kurva anyadat.


[09:26:10] <panki> bazze milyen jó érzés hogy szombat reggl nem vagyok hulla másnapos:)
[09:28:21] <kosmoo> vasarnap van panki


<sZuCsI> Így kell kezdeni egy igazán profi önéletrajzot:
<sZuCsI> "1985. augusztus 19-én születtem a Virginia állambeli Beaverdamtol mintegy
<sZuCsI> 14.000 kilométerre keletre, a Jasz-Nagykun-Szolnok megyei Karcagon..."

<[HUN]jampi> ki tud olyan progit mondani ami megjegyzi a lenyomott billentyuket?
<[HUN]raymckurt> microsoft word

 

Ha az ember egész nap a gép előtt ül, valahogy ki kell kapcsolódnia... 

Sajnos, úgy alakult, hogy a botrányos körülmények között befejeződött ONE Fesztiválról már mindent megírtam másutt, 13 tételben, így ide nem maradt patronom. De van-e ember a földtekén, aki nem tudja, WTF az a ONE Fesztivál-botrány? Az üsse be a googleba, mert miután a Független Hírügynökség kiadta - tehát nem azután, hogy megjelent az indexen, ahogy az outsiderek gondolják -, a hír (olykor más sajtótermékekből vett jelöletlen idézetekkel tarkítva, olykor arcátlan módon, mondatszinten!) berepülte a full magyar sajtót (is). Azt hiszem, az MTI nem adta ki, noha szlovákiai tudósítója Somorján  (vagy a környékén) lakik. Nos, akinek teljesen új a téma, olvassa el itt, miről van szó.

Itt lehet megnézni, kik mit írtak még róla. A lista természetesen már nem aktuális, azóta szerény becslésem szerint kb. 1,5-szörösére nőhetett, de a harmadával biztos, hogy több.

Itt lehet elolvasni a legnagyobb példányszámú szlovákiai magyar napilap összes cikkét a  fesztiválról. Kollégákról jót vagy semmit, de azt hazabeszélés nélkül jelenthetjük ki, hogy a nagy előnyük az indulatmentesség, a tárgyszerűség, és hogy megszólalnak benne az átbaszott zenekarok.

Pilátus a Credóba
Nem, nem kértem áthelyezésemet, a Kultúra rovatba, noha naiv fiatalemberként még a kilencvenes évek második felében ott kezdődött a kapcsolatom a nyomtatott sajtóval. Csütörtökön, amikor T.-vel beszálltunk a kocsiba, nem azzal a szándékkal fordítottam el a slusszkulcsot, hogy akkor most megyünk témát gyűjteni. Még blogbejegyzést sem akartam írni róla, hisz fesztiválokra egyébként is járunk, de azok itt nem jelennek meg, mert alapvetően ez nem egy olyan blog.

Ahogy megérkeztünk, azonnal feltűnt, hogy elég sok toitoi wc van. Majdnem minden főre jutott egy…, merthogy ember alig volt. 17 óra körül értünk oda, olyankor már javába menni kellett volna a koncerteknek, de ez nem így volt. T. a Quimbyre volt kíváncsi, én Hobó és a Belga miatt mentem el, s gondoltam, ha már ott vagyok, meghallgatom Takáts Tamást is, és megnézem az Insomniát, mert Remix Iván egyik fia abban nyomja, és végül is fontos, hogy a kollégákkal minden szinten jó kapcsolatokat ápoljunk. A végeredmény ehhez képest elég tré, voltam életem legdrágább Belga koncertjén. S bár élemedett koromnál fogva némiképp kilógtam a közönségből, az ŐV VK egy kiképzőjével lelkesen csápoltunk a három hülye koncertjén az első sorban, tovább folytatva ezzel azt a magas szintű együttműködést, mely a völgyben az új király óta még intenzívebb lett. Valamint találkoztam Jujuval, Csikivel, Lórival – Gibbó le is fotózott bennünket, 1994 óta ez az első közös képünk! -, Zsilettel (relatíve új faszyval volt), Keszeg Bélával, jclaytonnal, és egy régi/új kollégával is sikerült megismerkedni, akiről már sokat hallottam, de még sosem láttam. Láttam önfeledten táncolni Öllös László politológust a Hot Jazz Band zenéjére, ami különösen nagy élmény volt, ugyanis egy új oldaláról ismerhettem meg. Kb. ez minden, ami pozitívumként elmondható a ONE Fesztivál kapcsán. A többit már leírtam másutt, ill. mások leírták másutt.

A nagy leleplezés (FIKCIÓ)
A címben túloztam, csak sejtem, hol lehet Méry Tamás. Két verzióm van.
1. Méry Tamást a PRESStige nyitrai szerkesztőségében tartják fogva, egy JUGYIK-buli után gazdátlanná vált tangával kötötték össze a kezét, száját H. Nagy Péter remekbe szabott művelődéstörténeti előadásainak összesodort jegyzetével peckelték fel, és majd kiengedik, ha a látogatottság stabilan beáll 2000 egyedi látogatónál. Addig pedig Menyhárt József nyelvjárástani előadásait kénytelen hallgatni egy MP3-lejátszóról, melyet csak akkor pause-éznak le, ha újabb és újabb részleteket mond el. A ONE Feszt botrányának ugyanis két nyertese van. Az egyik kétségkívül a nyitrai diáklap. A Független Hírügynökség szlovákiai tudósítójának köszönhetően ugyanis azok is tudomást szereztek a lap létezéséről Mo.-on, akiknek eddig fingjuk sem volt arról, hogy
a, van Nyitrán egy ilyen magyar nyelvű diákok által szerkesztett időszaki kiadvány
b, vannak Nyitrán magyar diákok
c, hol van Nyitra
d, Szlovákiában élnek magyarok.

Nem tudunk kvalifikált véleményt mondani a PRESStige-ről, ugyanis csak akkor jutok hozzá, ha T. hoz nekem, és ez nem rendszeres. A honlapjukat pedig a botrány előtt soha nem nyitottam ki. Az biztos, hogy a tördelési struktúrája leginkább a Szabad Újságéhoz fogható – ez nem dicséret volt. Egyes számaiban zavaróan sok a helyesírási hiba – nem csupán az elütésekre gondolok. A kezembe került számok közül némelyek közepesek, némelyek jobbak, de mindegyikben van legalább 4-5 olyan cikk, ami komoly lapokban is megállná a helyét. Az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó nagyváros kommunikáció szakos hallgatói által készített egyetemi kéthetilappal inkább nem vetném össze, mert abból nem jönne ki jól, de az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros semmilyen formában nem vethető össze Nyitrával.

Talán mindenki emlékszik arra az esetre, amikor a vámosok csempészett cigaretta után kutattak Dunaszerdahelyen, és megtalálták Szlovákia történetének legnagyobb kokainszállítmányát. A PRESStige is kb. így járt. Nagyon szimpatikus lépés volt a részükről, hogy egy fesztiválon elvállalták a Médiasátor üzemeltetését, méghozzá nagyon komoly programmal. Jókor voltak jó helyen. És igen, írjuk le ezt a mondatot is, ők voltak az egyedüli szlovákiai magyar sajtóorgánum, amely a helyszínen dolgozott. Jelen voltak egyéb újságírók is, de ők szórakozni/fesztiválozni mentek, nem hivatalból, míg a PRESStige-esek dolgozni. Szép volt, fiúk!

Jó lenne, ha a lap tovább tudna fejlődni, abból ugyanis a szakma is profitálhatna e hazában. Sokkal jobb úgy felvenni valakit hírszerkesztőnek, vagy gyakornoknak a sportrovatba, hogy előtt már hallott valamit a lapkészítésről, és volt alkalma olyan helyen hibázni, ahol ez még nem jár retorzióval. Az biztos, hogy ettől most megnőtt a PRESStige presztízse.

2. Hát mindenki vak? Senkinek nem gyanús, hogy Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője nem jelent meg csütörtökön a fesztiválon, noha legalább akkora tömeg várta őt, mint Keszegh Béla bumm-főszerkesztőt? Ha az 1. tétel nem igaz, akkor Méry Tamás csakis a pozsonyi napilap Lazaretská utcai szerkesztőségének mélygarázsában lehet, a szolgálati Skoda Fabia csomagterébe zárva, keze a lapszállításnál használt, vágó szélű műanyag kötőelemmel van összekötve, szájába néhány remittendapéldányt gyömöszöltek. A ONE Fesztivál botrányának másik nyertese az Új Szó Online. Pénteken szabadnap volt, azaz látogatottsági szempontból úgy kellett volna alakulnia a számoknak, mint hétvégén. Ehelyett olyanok voltak, mint hétköznap. Győzelem, de messze nem akkora, mint a PRESStige-é.

A hülyék szerencséje – epilógus
Méry Tamásnak, Tuba Máténak és Csaplár Györgynek kurva nagy szerencséje, hogy a dolog médiacsendben történt. Azaz, hogy a napisajtó megjelenése szempontjából atipikus időpontban. Ugye péntek szabadnap volt, szombatra nem full szerkek készítették a lapokat, hanem az ügyelet. Hétfőn nem jelenik meg lap, mert az is államünnep. Azaz napilapot kedden foghatnak a kezükbe az olvasók. Kedden egy csütörtöki hírnek szakálla lesz már, hacsak nem lesz valami izgi folyománya: valakik megtalálják és meglincselik Méry Tamást, öngyilkos lesz stb. Ahogy az előző posztban is kifejtettem, de csak elméleti alapon, ez a dolog már annyira ki van futtatva, hogy ide nagy fejlemény kell. Összefoglalni újra az eddig történteket, és megfejelni azzal, hogy megtették a kollektív feljelentést, vagy ilyesmi, egy kalap szart nem ér. Durva sztori kell, mert a körülményekhez képest a téma már nagyon szét van onlájnozva, blogolva, fórumozva. Reveláció erejével ható dolog kell. Aki először megszerzi, az nyeri a hírversenyt.

Pénteken viccből felhívtam Kiskist, és megkérdeztem, hogy Tankcsapda azért lesz-e, vagy oda se menjek. Lukácsék 45 perce játszottak már, amikor valami robbanásszerű történt a színpadon. Csak annyit lehetett látni, hogy páran átfutnak rajta, és Cseresznye eltűnik, majd feláll, és lemegy a színpadról. Hát ezek meg ki a faszok voltak? – kérdezte a frontember. Az történt, hogy egy köcsög fel akart futni a színpadra, a biztonságiak pedig utána eredtek. Az állat fellökte a szólógitárost, aki ráadásul a derekára erősített adóra esett. 10 perc szünet. Először fütyülés, Hülye fasz!, ill. Kurva anyád! bekiabálások. Majd döbbent csend. Mi van, ha ez is ugrik. A közönség soraiban legalább 20 ONE Feszt-karszalagos embert láttam. (+a karszalag nélküliek) Azok szerintem apró darabokra szedték volna a borítót, ha a Csapda emiatt – jogosan – lemegy a színpadról. A koncertet ugyan folytatták, de Cseresznye szinte végig háttal játszott, és az incidens után érződött a feszültség az egész zenekaron. A koncert egyébként fantasztikus volt.

100 szónak is egy a vége: a ONE Fesztivál szervezőinek, és a Cseresznyét felborító faszkalapnak a kurva anyját. Egyébként pedig ez volt az utolsó nyári poszt. Holnaptól szeptember, valszeg a politikus bácsik is visszatérnek a szabadságról, s valószínűleg mi is újra sokkal politikusabbak leszünk. Bár a visszajelzések szerint a macskás posztot többen olvasták, mint bármi mást. De nem alkuszunk:-)

A .tyzden című hetilap legutóbbi, 35. számában Gabriel Sípos, az Ineko médiaelemzője, és a Slovak Press Watch blogon a hazai újságírók rémálma - bár Mo.-on is lenne ilyen, mert amennyi balfaszsággal az ember találkozik, különösen a hírportálokon és a kertévék híradóiban, az már-már nem emberi, egy Sípos talán nem is lenne elég, de most nem erről akarunk írni - egy elemzést közöl arról, hogy alakult a szlovák sajtó Hedvig-képe.

Kár, hogy ez a Sípos nem beszél magyarul, mert akkor a szlovákiai magyar lapokat/portálokat is vizsgálat tárgyává tehette volna, lett vón’ kontraszt meg ilyesmi. De mindegy. Az elemzés érdekes, elolvasható a lapban, ill. Sípos blogján is.

Két dolgot emelnék ki belőle, nem szorosan "hedvigásat" (akinek ezúton kívánunk örömteli gyermeknevelést), hanem a sajtó és a "szervek" együttműködésére vonatkozót.

Sípos azt írja, a Reportériből később ezért kikúrt Eugén Korda azzal ért el áttörést, amikor elkezdte ellenőrizni a rendőrségtől kapott infókat. Típushiba, hogy a rendőrségtől kapott infókat, az ún. zvodkyt a legtöbb újságíró tényként kezeli. Azok gyakorlatilag változatlan formában bekerülnek a lapokba, hírként. Ezek nélkül nem tud meglenni egy lap sem. Ha megnézzük mondjuk az Új Szó online kiadása Régió rovatának mai főoldalát - választhattunk volna bármilyen más hazai sajtóterméket, csak a magyar olvasók végett... -, a legolvasottabb hírek között csupa rendőrségit találunk. Mert az, hogy egy településen az EU támogatásával felújították a csatornarendszert, senkit nem érdekel. De bezzeg egy baltás gyilkos... Vagy ha kaszás, mint legutóbb Kassa mellett, akkor az bónusz.

Szóval ezek a kis rövid rendőrségiek úgy kellenek a lapoknak, mint egy falat kenyér. Akkor is, ha pontatlanok, akkor is, ha tendenciózusan tévednek. (Az újságírókkal való együttműködés csak addig érdekes a rendőrségi kommunikációnak, amíg sikerekről tudnak beszámolni. Ha gáz van, akkor azt mondják, hogy a nyomozás érdekeire hivatkozva semmilyen információt nem adunk, mert veszélyeztetné a nyomozás lefolyását.) És ezeket az információkat visszaellenőrizni - horribile dictu két FÜGGETLEN forrásból - esélytelen.

Ez a második tétel, melyet Sípostól idéznénk: "Navyše na Slovensku niet médií, ktoré by mali kapacity na podrobné sledovanie práce policajtov." (Nincs az országban olyan sajtótermék, amelynek elegendő kapacitása lenne a rendőrség tevékenységének alapos követésére/figyelésére.) Nincs. Ez így van. Igaza van, Sípos úr! Már az is fejlemény, hogyha a hírszerkesztő egyáltalán felhív egy szóvivőt pontosítás végett. Egyébként beérik azzal, hogy hírügynökségre hivatkozva átveszik a hírt, a vonatkozó törvénykezés értelmében ugyanis azért a hírügynökséget terheli a felelősség. Tehát ha a SITA, vagy a TASR, vagy a ČTK kiadja, hogy a pedofil Ivan Gasparovic köztársasági elnök ovisokat rontott meg az elnöki palota nagytermében, azt meg lehet jelentetni, mivel hírügynökség adta ki, övék a felelősség. Vlado Donner a Novy casból az utolsó tipikus bűnügyi újságíró. De ő se lehet ott mindenhol. Nincs pénz arra az apparátusra, ami ehhez kellene. Egy Palbában vagy Reportériben sugárzott kisfilm elkészítési ideje 1-2 hét, millió telefon, benya, idegesség, és kap érte az alkotó számlára 15-20 ezret.  (meg olykor pár fenyegetést) Abból fizesse ki az operatőrt stb. stb. stb.

Ehhez még vegyük hozzá az emberek internetolvasási szokásait. (mert a legtöbben a neten olvasnak, legalábbis többen, mint printben. sajnos.) Szomorú, mi? Azaz: az embereknek kell a brutalitás és az erőszak, de az legyen rövid, és nem muszáj, hogy ellenőrzött legyen. Elvégre borzongani és felháborodni szeretünk, az nem fontos, hogy igaz legyen ezen érzéseink tárgya.

Kell valakinek egy kismacska? Kb. egy hete T.-vel sétáltunk műszak után, amikor egy forgalmas útkereszteződésben egy magabiztosan lépkedő szőrcsomóra lettem figyelmes. Biztos voltam benne, hogy nem ér át a másik oldalra,  estéhez képest ui. szokatlanul sűrű volt a forgalom. Egy Fabia és egy Astra kikerülte, aztán jött egy Citroen Jumper, ezerrel, noha negyvenes volt kitéve. No mondom, ez palacsintát csinál belőle. Erre az állat is adott némi esélyt, ugyanis leült a kereszteződés közepén. A nagy fehér hússzállító azonban hatalmasat padlófékezett és kurvaanyázott. Ekkor léptünk közbe, és levittük az úttestről. De szerencsétlen olyan kis gyámoltalan volt, hogy jobbnak láttuk hazavinni, túlélési esélyeit növelendő, noha magam egyébként nem rajongok a macskákért.

Eleinte elég taknyos volt, de most már nem az. Kb. így néz ki. T. a Csicsóka nevet adta neki, én Labancnak hívom. Hallgat rá. Olykor felviszem a tetőtéri newsroomba, mert az egyik kutyával nincs túl jóba. Ilyenkor nem hugyozik/szarik be, tehát jó eséllyel szobatisztaságra nevelhető.

Kora egy-másfél hónapra tehető. IT-seknek is ajánlom, mert nagyon szeret a monitoron és a számítógépen mászkálni, amíg ketté nem fejelem ezért. Ha valakinek kell egy ilyen, és jó gazdája lenne, szívesen neki adjuk.

Lassan vége a nyárnak, ennek nem örülünk, lassan vége az uborkaszezonnak, ennek örülünk. Sok dolog nem lehetett volna hazai médiailag úgy és annyira kifuttatva, ahogy ki volt. Csak hát a hírínség - főként a portáloknál, de a nyomtatott sajtóban is - nagy úr - nem is beszélve az esti híradókról, ahol valósnak látszó problémákkal kell kitölteni azt a 20-25-30 percet. Így aztán szerencsétlen Ján Tribulának - aki egyébként jó riporter - szakmányba kellett járni az északkelet-szlovákiai cigánytelepeket, és olyan témákból anyagot csinálni, hogy félnek-e az erdőben gombát gyűjtő cigányok a medvétől. Én speciel félnék. De hát őszintén, érdekel ez valakit? Nem. De a vezérlőben a felelős szerkesztő kipipálhat 1,48 perc műsoridőt.

Az emberek azt hiszik, hírt írni minden faszkalap tud. Pedig jó hírt írni nehéz.

Egyszer, nagyon régen, még sz... hajnalán sétáltunk T.-vel P.-ban. Egyszer csak masszív szirénázásra lettem figyelmes. A katonai rendőrség 6 autója vágott át szirénázva a városon. Egy ilyen miatt egy randi is ugorhat. Telefon Gemelának, hogy mi a fasz van, de semmi. Az utcán őgyelgő hajléktalanok, diplomaták, terhes anyák, Converse tornacipős diáklányok, hazafelé trolizó gyári munkások számára ez egy zaj volt, nekem egy hír lehetősége. Ha az ember egy mentőt lát, az nem biztos, hogy hír. Ha tűzoltót, az már valószínűbb, a rendőrből pedig jó eséllyel hír lesz, ha más nem, bekerül a regionális oldalakra.

Persze, annyira régen nem dolgozunk a híriparban, hogy nagy trúk megfogalmazására alkalmasnak, urambocsá' hivatottnak éreznénk magunkat, de ez a munka eltávolít a szenvedéstől. A hétvégén 11 ember halt meg az utakon. Ez tragédia 11 családnak. De ha az ember abban a székben ül, akkor csak annyit mond a hírszerkesztőnek: csinálj belőle 5 sort, és elkezd egy ütős háromhasábos felcímen gondolkodni. De ez talán így is van jól. Sztem hibát követett el az a kollegina, aki a látássérültek iskolájában riportozva elsírta magát. Még jó, hogy senki nem látta.

Amúgy meg ez a nyár nem volt annyira tragikus. Tavaly ugye ott volt a Privilégium-botrány, idén nyáron meg - a bulvár számára örök témaként szolgáló Rasto Zitny felépülése mellett - azért csak volt két minisztercsere, ami azért téma, mert voltak előzményei.
A HZDS támogatási botránya, annak minden adalékával és hátterével.
A rektorválasztás a Selye Egyetemen. A komáromi református templomban síró Albert Sándor se volt kakaós tészta...
A 10 éves MKP Bugár nélkül...
Hóka László öngyilkossága.
Betörés a Žurnál szerkesztőségébe.
Elnökválasztás, Frantisek Miklosko indulása.
A szerencsétlen lévai rendőrségi ügy.
A DAC szereplése a Corgon Ligában.
Fico egész nyáron át tartó nacionalista uszítása, mely a Matica-ünnepségen kulminált.
A szociális vállalatok botránya.
Fico szövegei az államosításról.
És persze Szabó Zoltán cégének rendszámbiznisze.

Ezek voltak a nyár főbb témái. És persze a pekingi olimpia, ami nagyon sok helyet kitöltött. Úgy sikerült, ahogy, a nézettségi mutatókat nem hozta, mert soká lett magyar arany, de foglalkozni kellett vele.

És persze Grúzia. (Itt jegyezném meg, hogy a fiatalságom óta számottevő átalakuláson átment Auróra együttes szövegírója látnok. Hallgassuk csak meg a Viszlát Iván c. dalukat... "Nevedet őrzi örökre Grúzia." Mindez 1989-ben.) Az olvasók persze nemigen tudják, hol van Dél-Oszétia...

Szóval nem volt ez a nyár annyira fityma, mint amilyen lehetett volna. Kormányunk meg holnap lesz második hete, hogy már ülésezik, úgyhogy az állampolgárok élete és vagyona folyamatos veszélyben van. Lesz itt téma...