A hírlapíró és a halál

Mint már korábban jeleztük, az évvég az összefoglalók ideje. A körképen pl. jobbnál jobb összefoglalók láttak napvilágot a napokban, de összefoglal Párkányer is. És bár ma a három faszkalapnak köszönhetően azért nem maradtunk valós hírek nélkül (itt, itt és itt)- basszák meg - , azért minden lapban mennek az összefoglalók, vastagon. Az egyik magyarországi napilapban találtam én is egy összefoglalót a szlovákiai telekbizniszekről. Hátránya, hogy felületes, előnye, hogy tömör.


Valóságos 21. századi földéhség uralta el Szlovákiát 2008-ban, legalábbis erre következtethetünk a számtalan napvilágra került botrányos állami kötődésű, kétes telekügyletből.
Törvénytervezetet dolgozott ki januárban a szlovák Mezőgazdasági Minisztérium, amelynek értelmében előnyös feltételekkel vásárolhatták volna meg a termőföldeket a mezőgazdasági területek aktuális bérlői. A javaslat hátterét vizsgálva azonban kiderült, hogy azok a cégek, ahol a Szlovák Földalap smeres igazgatója, Miloslav Sebek tulajdonos vagy részvényes, több mint tizenkét és fél millió négyzetméter földet bérelnek, s egy négyzetméterért kevesebb mint négy fillért fizetnek csupán.

A Szlovák Földalap igazgató- és felügyelőtanácsát január 16-i ülésén váltotta le a kormány, az igazgatóhelyettes, Branislav Bríza – a HZDS jelöltje – már tavaly lemondásra kényszerült több, kétes restitúciós döntés miatt, amelyet ő írt alá. Ez a tranzakció korábban Miroslav Jurena miniszteri székébe került. Velky Slavkovban, egy tátrai településen, egy Vladimír Meciarhoz közelinek mondott cég jutott jóval a piaci ár alatt nagy értékű földterületekhez, s Branislav Bríza ellen a rendőrség még februárban eljárást indított.
A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.

Ma a "kárpátaljai magyar irodalom" blogját  szeretném népszerűsíteni. Azért élek ezzel a túlzó kifejezéssel, mert ha a HTM irodalomról van szó, akkor ukrajnai írót alig valaki tud mondani, a valamennyire tájékozottak viszont legalább Balla D. Károly nevét ismerik. Az Új Szó szombati számában a szerző arról vall, szükségből erényt kovácsolva hogyan lett "bősz blogger". Ahogy magam is írtam egy helyen, a HTM kifejezés a virtuális térben hála Istennek nehezen értelmezhető.

Lassan harminc éve végzek ilyen-olyan szerkesztői munkát. Gondoztam politikai napilap szépirodalmi publikációit, szerkesztettem antológiákat és tankönyveket, alapítottam két irodalmi folyóiratot, vezettem magánkiadót – de minden szerepem a gúzsba kötött táncoséhoz hasonlított. Saját elképzeléseim egyfelől és a többé-kevésbé mindig mostoha „körülmények” másfelől – ezek között egyensúlyoztam és kötöttem kompromisszumot napi rendszerességgel. A rendszerváltásig főként a politikai elvárások határoltak be, utána a gazdasági ellehetetlenülés. Illetve az is, hogy működésemet egy speciális nemzetiségi-kisebbségi kontextusba kellett helyeznem és (helybéli források híján) meg kellett felelnem a határon túli magyar kultúra anyaországi finanszírozását övező elvárásoknak. Minthogy erre kevéssé mutatkoztam alkalmasnak (és hajlandónak), felhagytam mindenfajta szerkesztői és kiadói munkámmal. Illetve dehogyis! Mire a „földi” körülmények számomra elfogadhatatlanná váltak, addigra már kis birtokot foglaltam magamnak az „égen”. Éppen akkor, amikor már nagyon elegem volt a pályázatokból és kuratóriumokból, a nyomdászokból, könyvelőkből és terjesztőkből, leginkább pedig abból, hogy az alig létező kárpátaljai magyar irodalom és kultúra támogathatóvá turbósítása lett üzemszerű napi feladatom. Hagytam hát a mosott ruhát másra, és nyűgeim nélkül felmentem nem is padlásra, hanem sokkal magasabbra, a világhálóra. Mivel megtanultam a webmesterség alapjait, a honlapalapításhoz nem volt szükségem se pályázatra, se nyomdászra, se terjesztőre. Görcseimtől az szabadított meg végleg, hogy megértettem: az interneten én nem vagyok határon túli, nem vagyok kisebbségi, senki nem ismeri el erényemül a sorsverést.

A cikk az eredeti helyen folytatódik.

Az elmúlt napokban offline voltam, csak az időzítő publikált helyettem. Terhelyen, Juraj Jánosík, szülőfalujában jártam. Mint tudjuk, ő a Fico-kormány egyik példaképe. Voltunk a Jánosík Múzeumban is, ahol készült pár videó, majd ha készítőjük feltöltötte őket, akkor beépítünk pár sikerültebbet. A település egyébként szép. Amíg elérhetővé válnak a videók, álljon itt egy izgalmas kisfilm arról, hogy flottánk egyik autója hogyan megy Terchováról Vrátnába. Időközben felkerültek a videók, párat  beépítünk ide, népművelő jelleggel, elősegítendő a szlovmagy kulturális közeledést.












Én pedig hazafelé jövet lefilmeztem egy közlekedési balesetet a Toshiba kamerámmal. Ha majd lesz időm, én is feltöltöm.

Valamiért valamit: egy másik program okán lemaradtam a részben általam szervezett II. Szlovmagy Bloggertalálkozóról. De lélekben ott voltam, és köszönöm a blogger kollégáknak, h erről megemlékeztek.
A jelenlevők a következő, jclayton által megszövegezett közleményt fogadták el a találkozóról:

(A címe: Ján Slota pedofil szexbotránya (videóval), de ez nekem nem tetszik, ezért nem ezt a címet adtam neki.)

Virtuális csetelés helyett másodszor is személyesen találkoztak  2008. december 20-án a komáromi RÉV-ben a szlovákiai magyar blogoszféra legaktívabb tagjai, és azok, akiknek éppen sörözni támadt kedve. Sok szó esett a blogokról, közéletről, politikáról, és minden egyéb hasznos és szép dologról.

Új szelek fújnak, a blogok az Új Szóban nyomtatott formában is megjelentek, és épp itt az ideje, hogy megtegyünk egy újabb apró lépést előre, ki-ki kedve, ideje és szándéka szerint. Szeretnénk egy jobb Felvidéket, ahol olcsóbb a sör, és az emberek hangja elhallatszik azokhoz is, akik a fejünk fölött döntenek. Többet írunk, új utakat keresünk, és reméljük, hogy idővel egyre többen leszünk. Rajtunk is múlik, mi lesz holnap.

Presstige, Komáromi blog, Körkép, Párkányer, Méla Béla, A szótlan szemtanú,
valamint a lélekben velünk tartó A hírlapíró és a halál és Tizedes

Az alábbiakban egy rendkívül tanulságos írást teszünk közzé, melyet ezen http://emasa.hu/cikk.php?page=termek&id=4442# a webhelyen találtunk, tehát nem saját mű. Biztosan sokan emlékeznek arra a hírre, hogy egy holland cég emberi zsiradékot tartalmazó nemtommivel eteti az afrikai éhezőket. Felháborító, nem? Csakhogy a hír nem volt igaz.
Ezt taglalja ez az írás.

 

 

Az Index és a Hírszerző kivételével szinte a komplett magyar
online sajtó kritika, gondolkodás és ellenőrzés nélkül átvett egy MTI-hírt
hétfőn. Mindennapos történet – csakhogy ez a hír nemhogy nem volt igaz, ez
messziről ordított is róla. A portálok többsége később az MTI-t követve
médiahacknek minősítette korábbi hírüket – holott ebben az esetben ha valaki,
akkor csak a média hackelte meg magát.

Az Index és a Hírszerző kivételével a komplett magyar online
sajtó kritika, gondolkodás és ellenőrzés nélkül átvett egy MTI-hírt hétfőn
reggel. Minden percben előfordul, mi ebben a különös? – kérdezhetnénk. Csak
annyi, hogy a hír első ránézésre sem hihető: egy holland cég plasztikai műtétek
során szerzett emberzsírból állít elő különféle termékeket, amelyekkel aztán
éhezőket táplálnak. „Sikerült a médiahack” – adták hírül később a lapok szintén
az MTI-t követve. A dologban csak az a szomorú, hogy ez nem médiahack volt,
valamint hogy kevés kivételtől eltekintve a portálok nemhogy bocsánatot nem
kértek az olvasóktól, a jelek szerint fel sem merült bennük, hogy hibáztak.

 

Mindenki benyelte

 

Az eMasa újságírója hétfőn kora délelőtt a Népszabadság
Online nyitólapján, a vezető hírek között bukkant rá az MTI – fogalmazzunk így –
érdekes hírére. „Emberi zsír a kenyéren?” – kérdezi a cím, ugyanakkor a jelek
szerint a Népszabadság Online szerkesztőinek nem volt kérdésük a hírrel
kapcsolatban, hiszen ha lett volna, akkor egészen biztosan nem tették volna fel
az oldalukra ellenőrzés nélkül. A hír egyébként jópár órán keresztül nemhogy a
főoldalon, azon belül is a vezető hírek között szerepelt, hol a felső dobozban,
hol alatta, hol képpel kísérve, hol anélkül – nem gondolhatjuk tehát azt, hogy
a „szokásos ügyment” részeként felkerült ellenőrzés nélkül egy MTI hír. Ezzel a
cikkel „dolgoztak”, kiemelték, fontosnak tartották. Csak annyira nem, hogy
ellenőrizzék. Az eredeti hírt – a változtatás jelzése nélkül – az Index
leleplező cikkének megjelenése után átírták, így a linkjén már nem az eredeti
hír olvasható. (Az MTI eredeti hírét lásd a keretes írásunkban – a szerk.)

 

Az MTI eredeti híre

Emberi zsiradékot használ fel egy holland cég kekszek és más
élelmiszerek készítéséhez, amelyeket azután a fejlődő országokba küldenek. A
holland Netwerk televízió riportban számolt be az Irfak elnevezésű vállalat
tevékenységéről.

 

A cég internetes honlapján az alapító, Mieke Smits mondja
el, hogy vállalkozása „újrahasznosítja az emberi zsiradékot, és élelmiszerré
átalakítva a harmadik világ országaiba exportálja” vagy olyan régiókba, ahol
háborús helyzet miatt élelmiszer-ellátási gondokkal küzdenek. A cégvezető
elmagyarázta, hogy egyik terméküknek – melyet hermetikusan csomagolnak, hogy a
legmostohább körülmények között is szállítható és felhasználható legyen – „fele
emberi zsiradék, másik fele cukor, és nagy mennyiségben tartalmaz hozzáadott
vitaminokat”.

 

Az emberi zsiradékhoz internetes honlapjukon keresztül
jutnak hozzá. Az emberek feliratkoznak a honlapra, a jelentkezők közül
sorsolják ki azt, akinek zsírleszívás a nyereménye. A sorsolást félévenként
egyszer rendezik meg. Az Irfak cég több mint két éve együttműködik a Van Gerven
és Van Iersel plasztikai sebészeti klinikával, ott végzik el a zsírleszívást.

 

Igazságtalan lenne azonban, ha csak a Népszabadság Online-t
hibáztatnánk, hiszen a hírkereső tanúsága szerint a hírt szinte kivétel nélkül
az egész magyar online sajtó átvette. Reggel 6 óra 24 perc és 11 óra 9 perc
között megjelentette a Zoom, a Stop, az origo, a Népszava, a Metropol, a
123.hu, az Echo TV, a DunaTV, a Klubrádió, a CoolPatika, a Metropolita és a 168
Óra – no és esetleg néhány olyan lap, ami nem szerepel a hírkeresőben. Bár
néhány esetben a címekből kiderül – „Nagyon durva!”, „Ebből nem eszünk!” –,
hogy nem olvasás nélkül másolták át a hírt a portálra, mégsem jutott eszébe
egyetlen hírszerkesztőnek, egyetlen újságírónak sem ezekben a szerkesztőségekben,
hogy publikálás előtt leellenőrizzék a hírt.

 

Az Index és a
Hírszerző figyelt

 

Talán nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól, ha úgy
gondoljuk, normális embernek egy ilyen hír elolvasása után az első pillanatban
felfordul a gyomra, a másodikban pedig felmerül benne a nagyon erős gyanú,
miszerint ez nem lehet igaz. Ha pedig ez megtörténik, ma már egy egyszerű
olvasó is könnyen utánanézhet annak, hogy mi lehet az igazság – egy a hírt
közlő újságírónak, pláne a Magyar Távirati Iroda ezt kiadó munkatársának pedig
kötelessége lenne.

 

Ez nem lett volna nagyon bonyolult egyébként. A google
segítségével öt karakter begépelése és két kattintás után eljuthatunk a címben
szereplő cég, az Irfak oldalára, mint ahogy nem lett volna sokkal nagyobb munka
utánanézni a szintén megemlített plasztikai sebészeti klinikának sem. Hamar
kiderült volna, hogy ez utóbbi nem létezik, az Irfak holnapja pedig holland
nyelvű ugyan, de azért nagyon árulkodó. Mint ahogy az is, hogy a google nemhogy
jelentős hírportálokon nem találja a hírt, szinte nem is ad angol nyelvű
találatot a szóra. Kevéssé tudunk elképzelni olyan nyugat-európai hírt, pláne
ilyen jelentőségűt, amit az MTI az angolszász sajtót megelőzve ad ki.

 

Az Index újságírója, Munk Veronika is hasonlóan indult el,
miután reggel az MTI kiadta a hírt. Megtalálta a cikkben szereplő Mieke Smits
elérhetőségét az interneten, emailben felvette vele a kapcsolatot, és rövid
úton megtudta, hogy a hír természetesen nem igaz, csupán egy művészeti
projektről van szó, 11 óra után pár perccel pedig már fel is került az Indexre
az erről szóló hír. Nem sokkal maradt le a Hírszerző sem – ők is gyanút fogtak,
és az Indexhez hasonlóan gyors nyomozásba kezdtek. Ugyan nem vették fel a
kapcsolatot a művésszel, egy kis hollandtudással enélkül is megtalálták a
cáfolatot.

 

Nem médiahack volt

 

Ha ránézünk a hírkereső listájára, láthatjuk, a ma.hu még a
szégyenletes teljesítményű mezőnyben is nagyon rosszul szerepelt, ők csak
azután tették fel az MTI hírét, miután azt már az Indexen és a Hírszerzőn is
cáfolták. Az Index cikkének megjelenése után a Népszabadság Online is gyorsan
levette főoldalról a cikket, a linken pedig az MTI hírét egy Indexes
információkkal korrigált változatra cserélték. Az oldalon egyébként nem
jelezték a módosítást, így aki most talál rá az oldalra, és nem tudja, hogy
korábban egy tartalmában ellentétes cikk volt a mostani helyén, biztosan
furcsának találja a két hozzászólást.

 

Miután röviden idézik a korábbi MTI hírt, az új cikkben a
NOL-on mindössze annyit közölnek: „az Index kiderítette: médiahackről van
csupán szó” – egy szóval sem utalnak arra, hogy ezt ők is elhitték, az
olvasóktól nem kérnek elnézést. Nem tette meg ezt egyébként a többi portál
többsége sem, egész egyszerűen közölték az MTI újabb, helyesbítő hírét, amelyben
továbbra is olyan mondatok vannak, mint például: „A fiktív cég az interneten
reklámozza termékeit”. A cikk ezek után hosszasan és talán kicsit megtévesztően
ecseteli „a cégvezetőként pózoló” Mieke Smits mondatait. (Az MTI teljes hírét
lásd a cikkünk alatti keretesben – a szerk.)

 

Az origo-n szintén megjelent délelőtt a hír, délután azonban
már ők is helyesbítettek. Példamutató módon a cikk eredeti oldalára új lead és
főszöveg került, ugyanakkor külön kiemelve meghagyták az eredeti hírt is. A
portál ezen túl „a nem körültekintő tájékoztatásért és a hibáért” elnézést kért
olvasóitól.

 

A helyesbítés érdekessége az, hogy az MTI nyomán most minden
cikkben médiahackről beszélnek, úgy, hogy ez valójában nem is az volt. Az
állítólagos „cégvezető” az Indexnek elmondta: vizuálművészeti projectjét
egyáltalán nem médiahacknek szánta, mégis „a világ spanyol- és portugálajkú
felén nagyon sokan komolyan vették és valóságosnak hiszik. A legtöbb ember
számára nyilvánvaló, hogy ez egy művészeti projekt” – mondja. Itt szó sem volt
arról, hogy valaki tudatosan át akarja vágni a médiát – maximum azt mondhatjuk,
hogy a média vágta át magát. „Ha az emberek nem használják az agyukat, képtelen
vagyok segíteni rajtuk. Az viszont sokkolt, hogy mennyien nem látják, hogy ez
az egész nem lehet valóságos” – tette hozzá értetlenkedve a művész az Indexnek.

Mit mondjunk, minket is.

 

Az MTI módosított
híre

Valójában a világ élelmiszer-ellátásának nehézségeire akarja
ráirányítani a figyelmet az a holland "vállalat", amely azt állítja
magáról: emberi zsiradékból állít elő kekszet és más élelmiszereket a fejlődő
országok megsegítésére. A cég és a hír egy kortárs művészeti projekt része.

A holland Netwerk televízió mutatott be riportot az Irfak
elnevezésű vállalatról, amely valójában nem létezik, hanem egy művészeti
projekt része. Az ötletgazda Mieke Smits művész, aki saját magát a cég
alapítójának állítja be.

Valójában szó sincs üzleti vállalkozásról, a projekt a
Maastrichtban novemberben megrendezett, Glocal Affairs művészeti kiállításon is
szerepelt.

A fiktív cég az interneten reklámozza termékeit. Honlapján a
cégvezetőként pózoló Mieke Smits elmondja: újrahasznosítják a zsírleszívással
nyert emberi zsiradékot, és élelmiszerré átalakítva a harmadik világ országaiba
exportálják vagy olyan régiókba, ahol háborús helyzet miatt élelmiszer-ellátási
gondokkal küzdenek. Egyik állítólagos terméküknek, amelyet hermetikusan
csomagolnak, hogy a legmostohább körülmények között is szállítható és
felhasználható legyen, "fele emberi zsiradék, másik fele cukor, és nagy
mennyiségben tartalmaz hozzáadott vitaminokat". Félévenként zsírleszívást
sorsolnak ki a jelentkezők között, ezzel próbálnak minél több
"zsíradományozót" csalogatni a projekthez.

Hollandiában nem ez az első eset, hogy figyelemfelkeltés
céljából álprojektek látnak napvilágot. 2007 júniusában az egyik holland
televízió olyan valóságshow-t sugárzott, amelyben veseátültetésre váró
páciensek versengtek egy potenciális donor szervéért. Végül kiderült, hogy az
egész show megrendezett volt, és a műsor készítői a szervadományozás
fontosságára akarták felhívni az emberek figyelmét.

A show 2008-ban elnyerte a legrangosabb televíziós
elismerést, az Emmy-díjat.

 

Szerencsére a hír azon a portálon, ahol én dolgozom, nem jelent meg, a paraméteren   azonban a mai napig ott van, a bummon már a módosított változat szerepel.

És ugyan minden hírt ellenőrizni kellene, de kinek van ideje és energiája arra, hogy az MTI híreit leellenőrizze?

A mai nap két okból is mérföldkőnek nevezhető a szlovákiai magyar blogoszférában.
Egyrészt a mai Új Szó Szalon c. mellékletében először jelentkezik a Blog a Szalonban rovat, az első hazai offline blogszemle. Ilyen még nem volt, de reméljük, lesz. Ehhez azonban jó bejegyzések is kellenek. Úgyhogy mindenkit csak buzdítok... Ki tudja, mi a jövő... Lehet, hogy a folyamat végén egy reprezentatív szlovmagy blogkönyv áll? Elvégre van kér blogger kiadótulajdonosunk... De itt jön az obligát kérdés, ki venné meg ezt a könyvet? Ki olvas szlovmagy blogokat? Éves szinten az én napi átlagom [szeretnéd tudni, mi?] egyedi, úgyhogy valaki biztosan. De kelendő lenne-e egy ilyen könyv? Egy biztos, Ferenc testvér  után minimum trendi... De nem is kell ennyire előrehaladni. Egyelőre legyen annyi színvonalas bejegyzés, hogy hetente-kéthetente összeálljon egy csokor.

A másik mérföldkő, hogy ha minden jól megy, akkor ma az első  után másodszor is kilépnek a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai, ezúttal Komáromban. A sorok írója ezúttal sajnos, nem lesz jelen, de sok sikert kíván a tanácskozóknak. Spontán elindult valamiféle önszerveződés.