A hírlapíró és a halál

Tegnap már jeleztük, hogy a dunaszerdahelyi, sajnálatosnak semmiképp nem nevezhető események sajtóvisszhangja is megérne egy posztot. Tényleg csak címszavakban:

A Hospodárske noviny címe: SMK protestovala. Po maďarsky

A kassai Korzár címe: Maďari protestovali PROTI NÁŠMU ZÁKONU - hát a jó édes anyátok!

A Nový čas érdekes mód visszafogott volt, viszont a még nála is bulvárabb Plus jeden deň beveheti a faszt: "DIPLOMATICKÁ vojna sa preniesla do ulíc. Dusno bolo v Dunajskej Strede, maďarskí extrémisti z Jobbiku blokovali hranice a národnostným vášňam sa nevyhol ani parlament. Napätie má zažehnať stretnutie premiérov, ktoré bude v Maďarsku už budúci týždeň.

Dunajskú Stredu zaplavilo včera päťtisíc ľudí z južného Slovenska a Maďarska, ktorí protestovali proti jazykovému zákonu. Na futbalovom štadióne bolo vidieť symboly veľkého Uhorska, odznaky autonómia, červeno-bielo-zelené vlajky, futbalové šály, politikov z SMK, ale aj zo strany MostHíd. Polícia musela hneď na začiatku zasiahnuť proti výtržníkom. Najväčší rozruch robila hŕstka futbalových fanúšikov, ktorí cez prestávky medzi pesničkami začali skandovať promaďarské heslá." A tudósításrészlet elolvasása után gondolom, minden kedves olvasóm egyetért a blog egyébként általában visszafogott hangvételétől elütő megállapítással. Aztán egy ilyet elolvas egy hegyi szlovák, aki még sose látott magyar, és máris kapára-kaszára kap, hogy mi itten pogromra készülünk... Arról bezzeg egy büdös szót nem írnak, hogy az Ondej Dostál nevű SZLOVÁK ember milyen jó kis beszédet mondott, hogy a magyarok felállva tapsolták meg a szlovákot, és: nem volt tolmácsolás, és a népek mégis megértették, kivéve a romániaiakat és a magyarországiakat. Ezek szerint értenek szlovákul.

A nacionalista nézeteiről közismert Dag Daniš a Pravdában ezúttal sem hazudtolja meg magát: "Zákon o štátnom jazyku nie je ani zďaleka taký sporný a problémový, ako maďarské reakcie." ill. másutt: "Jednoducho, problém nie je v slovenskej akcii, ale v hysterickej maďarskej reakcii." Érted? Nem az a baj, hogy a szlovák parlamentben 79 nacionalista megszavazta ezt a törvényt, hanem hogy erre a magyarok hisztérikusan reagáltak.

És tisztelet és köszönet Peter Schutznak  és Marián Leškónak. Bár igaz, ők nem tettek semmit, csak hozták a tőlük elvárt színvonalat, amiért nem jár dicséret.
(A keddi híradókat sajnos, nem láttam, mert még a tetthelyen voltam. Ha valaki igen, írja meg kommentben.)
 

Ahogy az előző poszt kommentjében a tüntetésen szintén jelenlevő Nyomkereő kolléga jelezte, alábecsültem a létszámot. Hála Istennek. A nyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi demonstráción egyébként a hazai magyar blogoszféra több arcát is láthattuk. Ott volt pl. a blogjában tetszhalott, de 1ébként nagyon is élő Polák kolléga, aki az egyik napilap tudósítója számára még értékes információkkal is szolgált; találkoztam - mint mondtam - Nyomkeresővel, aki ezúttal operatív feladatokat látott el, és mintha a Komáromi Blog szerzőjét is látni véltem volna, fehér ingben, szakállban. Mást nem láttam, ami persze nem zárja ki, hogy ott volt, a 6500-12 000-15 000 (a nem kívánt törlendő) fős tömegben.

A rendezvényről az Új Szó, a Bumm, és a Paraméter is helyszíni tudósításban számolt be, így ki-ki választhatott a számára ideológiailag leginkább megfelelő  oldal közül, az rss-esek meg egyszerre olvashatták valamennyit.

Az mkp.sk is aktív volt. Ez abban is manifesztálódott, hogy már akkor kint volt az elfogadott nyilatkozat szövege "nyilatkozatot is elfogadtak" bevezetővel, amikor Berényi Jóska azt még javában olvasta a színpadon. Ok, evidens volt, hogy igennel fognak felelni, de ez akkor sem szép dolog.


Jó magyar szokás szerint két nyilatkozat is készült, mert a Szlovmagy Kerekasztal lovagjai és az MKP nem tudtak megegyezni. Mivel nekünk egyik sem rokonunk, természetesen mindkettő nyilatkozatot közzétesszük.

A tiltakozás megvolt, a sajtóvisszhang is, mely bizonyosan megérne egy újabb posztot, együtt sokan jól érezték magukat (remélem), és kb. ennyiben maradtunk. Változni nem fog semmi. De legalább jól megmutattuk nekik. Bár azt se feledjük, mit válaszolt erre a Júdea Népe Front Elit Öngyilkos Alakulatának Brian a keresztről.

A Szlovmagy Kerekasztal nyilatkozata
Államnyelvtörvény helyett egyenjogúságot!

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának nyilatkozata

Tiltakozunk a szlovákiai államnyelvtörvény diszkriminatív rendelkezései ellen!

A törvény jelenlegi formájában nem old meg semmilyen valós társadalmi problémát, feszültséget kelt, és megalázó a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekre nézve. Sérti jogaikat, nemzeti identitásukat, önérzetüket és emberi méltóságukat. Hazájukban másodlagos állampolgárrá degradálja őket kultúrájuk legfontosabb eleme, a nyelvük használatában. De sérti a többségi nemzet tagjait is, hiszen arra kötelezi őket, hogy besúgók és feljelentők legyenek, hogy gyanúval szemléljék szomszédjaikat, munkatársaikat, barátaikat, ahelyett, hogy békességben és barátságban élnének.

Mi, szlovákiai magyarok, Szlovákia egyenrangú polgárai vagyunk. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, a szülőföldünkön akarunk boldogulni. Elutasítjuk, hogy az államnyelvről szóló törvény alapján törvényszegéssel vádoljanak majd bennünket és pénzbírsággal sújtsanak azért, mert az anyanyelvünket használjuk. A nyelvhasználatról szóló törvénynek elsősorban a hivatalos érintkezést kellene szabályoznia, nem szabadna korlátoznia a szólásszabadságot és beleavatkoznia a magánélet területeibe.

A szlovák nyelvet tiszteljük és becsüljük. Elvárjuk, hogy az állam a mi magyar anyanyelvünket is tisztelje és becsülje. Az állam egyformán köteles védeni és tevőlegesen támogatni a szlovák nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is. A kisebbségi nyelvhasználat átfogó reformjára van szükség, amit a nemzetközi emberi jogi intézmények, elsősorban az Európa Tanács, már évek óta szorgalmaz. Szlovákiában a nagyobb létszámban élő nemzeti kisebbségek nyelve legyen egyenrangú és egyenjogú a többség nyelvével ott, ahol ezek a közösségek élnek, úgy, ahogy az más európai országokban már régen gyakorlattá vált. A tényleges kétnyelvűség legyen érték.

Követeljük, hogy az állam az alkotmány 34. cikkelye és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa a nemzetiségi politikáját. Ne döntsön nélkülünk azon ügyekben, amelyek bennünket is érintenek! Ne játssza ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű közösségeket! Ne Budapestre mutogasson, amikor velünk kellene tárgyalnia! Eljött az ideje egy átfogó, a nemzeti kisebbségek státuszát rendező törvény kidolgozásának, az EBESZ kisebbségi főbiztosa és az Európa Tanács ajánlásának megfelelően.

Nem kívánunk politikusok és politikai pártok állandó céltáblája lenni csak azért, hogy ők háborítatlanul űzhessék hatalmi játékaikat. Elegünk van abból, hogy hűtlenséggel vádolnak egy egész népcsoportot és ártatlan emberek becsületébe gázolnak.

Nagyra becsüljük mindazokat a szlovákokat, akik eddig is partnereink voltak a kulturált párbeszédben. A kormánypártokkal is készek vagyunk tárgyalni. Hiszünk abban, hogy a békés együttélés szabályait ki tudjuk alakítani, amennyiben a hatalom őszintén kívánja azt.

Dunaszerdahely, 2009. szeptember 1.

A Zemkápé nyilatkozata
Mi, a dunaszerdahelyi tiltakozó nagygyűlés résztvevői együtt, egy emberként mondjuk ki: Elég volt!

Elegünk van a kormánykoalíció politikusainak magyarellenes kirohanásaiból. Felháborítónak tartjuk, hogy Malina Hedvig Szlovákiában, állampolgárként nem tudja érvényre juttatni igazságát. Elfogadhatatlannak tartjuk a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri beavatkozást, valamint azt, hogy a mai napig nem hozták nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos videófelvételeket. Nem tűrjük tovább, hogy a jelenlegi kormánykoalíció néhány politikusának állandó céltáblája legyünk.

Szlovákiának egyenrangú polgárai kívánunk lenni. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, ezért követeljük, hogy az állam a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa ki a nemzeti kisebbségi politikáját, az alkotmány 34. cikke és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében. Ne döntsenek nélkülünk azokban az ügyekben, amelyek bennünket érintenek! Ne játsszák ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű szlovákiai kisebbségeket!

Elutasítjuk a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvényt. Felháborítónak tartjuk, hogy magas pénzbírságokkal kívánják büntetni a közéleti nyelvhasználat néhány területét. Ez sérti az alepvető emberi jogokat, név szerint a szólásszabadságot. Követeljük, hogy a parlament törölje a törvény azon elemeit, amelyek a hátrányos megkülönböztetés alapját képezik. Elvárjuk, hogy az ún. kétnyelvűség törvény általi megjelenítése ne csak ránk, kisebbségekre rójon feladatot és kötelességet, hanem mindenkire arányosan, aki az általunk lakott régiókban velünk él.
Követeljük továbbá, hogy Szlovákia fogadja el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának azon ajánlásait, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítését szorgalmazzák, és amelyeket a szlovák kormánykoalíció felháborító módon három éve ignorál.
Szorgalmazzuk, hogy készüljön el egy átfogó nemzetiségi törvény, az EBESZ kisebbségi főbiztosa ajánlásának megfelelően.

Felszólítjuk a szlovák kormánykoalíció politikusait, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel.

Igazságot és kártérítést követelünk Malina Hedvignek és a Dunaszerdahelyen megvert, ártatlan szurkolóknak.

Szlovákia minden tisztességes polgárának azt üzenjük, hogy mi nem támadjuk a szlovák nyelvet sem a szlovák anyanyelvű polgártársainkat. Nagyra becsüljük azokat, akik eddig is partnereink voltak a párbeszédben. Meggyőződésünk azonban, hogy nem attól lesz erősebb a szlovák nyelv, ha pénzbírsággal kényszerítik ki annak használatát. A szlovák nyelvet nem egy ilyen arrogáns törvénnyel kell védeni. A kormánykoalíció tudatosítsa végre: az erőszakra alapozott nyelvvédelem soha nem éri el a célját, viszont mindig megrontja az egymás mellett élő népek viszonyát.

Szándékaink békések, de határozottak, megmaradásunkat szolgálják.

Elfogadva Dunaszerdahelyen 2009. szeptember 1.

 

Kiállunk nyelvi jogainkért. Ki is kell. A nyelvért azonban nemcsak kiállni kell tudni, hanem használni is tudni kell azt. A református atyafiak kereszTYénként határozzák meg önmagukat. Ehhez képest az MKP meghívójában Szlovákiai Református KereszTéNY Egyház áll (kiemelés tőlem).
Tegnappal óhatatlanul véget ért a nyár. S bár a kedves kis gyerekek a jóságos állam bácsi államünnep-mániájának köszönhetően csak 2-án ülnek vissza a padokba, azt hiszem, ezt a periódust lezártnak tekinthetjük, így valszeg a blog is visszatér nyári tetszhalott állapotából. Masszív nyár áll mögöttünk. Baráti magánblogok mellékszálain visszaköszön, merre is jártunk ezen a nyáron. Tegyünk pontot ennek az időszaknak a végére ezzel a dalocskával, mely gyakran előkerült a 21 és 22 óra közötti sávban:


Ma megyünk kiállni nyelvi jogainkért. Úgy hallottam, hogy a szlovákiai magyar napilap online közvetítés formájában fog tudósítani a tetthelyről, persze, jó lenne, ha nem onnan, hanem a november 1-jei véres rendőrattak helyszínéről követnék minél többen figyelemmel a dolgok alakulását.

Persze, a mi fajtánk, a felvidéki magyar egy elég közönyös fajta, nem olyan, mint a pesti magyar vagy a székely. Nem fog tankot beindítani, és huzamosabb tüntetéssorozatra sem lenne kapható, s a milicistát se veri meg. Örüljünk, ha ma sikerül megtölteni a stadiont, vagy legalább egy tisztes 3/4 házat produkálni... Mert a szerdahelyiek akár önmagukban is képesek lennének megtölteni a sportszentélyt, ám nagy részük még lélekben vidéki, aki legfeljebb azt tudja neked mondani a kocsmában rád dőlve, hogy "nekem a Sátor Lajos a padtársam volt, kisköcsög". Sokan a kertbe fognak menni, mondván, hogy "engem nem érdekel a politika meg a Zemkápé". De ez nem politika és nem MKP. Sokan nem is tudnak róla, hogy lesz valami, mert se újságot, se hírportálokat nem olvasnak, tudatosult bennem újra(és újra) nyári csavargásaim során. Egyszerű nép vagyunk, a szó Sárközi Sándor-i értelmében.

Miért menjünk el Szerdahelyre? Hisz valószínű, hogy az egész csak böcsködözés s feszedezés  lesz,  nem valószínű, hogy a nemzetiszocialista kormány a megmozdulás után térden állva fogja szeretni Csáky Pál (vagy Bugár Bélát, a nem kívánt törlendő), Marek Madarič kultuárlis főgeci, a gonosz törvény névleges szülője - persze az egész büdösszájú vörösbarna brigádot ott kell látnunk mögötte, akik állami szintre emelték a fasizmust e hazában, ahogy arról már egy korábbi posztban írtam - pedig vásárol egy Grendel-életműsorozatot, magyarul, és elkezdi kiszótárazni. Ettől a tüntetéstől semmi nem fog megváltozni. Benne lesz a tévében, és írnak róla az újságok. Ahogy eddig is. Azért kell(ene) elmennünk, hogy megmutassuk, legalább valamilyen szinten mozgósíthatók vagyunk még, és nem hagyjuk, hogy a szánkba szarjanak. Akad-e 6000 igaz ember Ninivében? Idézzük fel még egyszer a címmé emelt mondatot: aki 13.30 után kommentezik, és nem a DAC-stadionból, mobilnettel, az büdösbunkó! (Vagy legalábbis mérsékelten érdekélődik a közügyek iránt.)

Csak a dokumentálás szándékával: ezt még aug. elején írtam, a Vág partján, notbi+inverter+huawei. Nem ez legjobb írásom, akkor még uborkaszezon volt. Bezzeg most.

Lassan, de biztosan a vége felé közeledik a nyári uborkaszezon, azonban a meleg nyár e szakaszába egyelőre csak a külföldi szlovák szervezetek nyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásai visznek némi színt, na meg Duray Miklós szarkasztikus humora. 

A hazai politikai élet veterán matadora egy olyan kijelentése miatt került megint kutyaszorítóba, melyet valószínűleg sokan osztanak, a megszólalóhoz való viszonyulásuktól függetlenül. A 2006-os kormányalakítás után az InfoRádióban fasisztának találta nevezni a Szlovák Nemzeti Pártot. Ezért Slotáék bocsánatkérést és egymillió koronát követeltek tőle. Ha ön is úgy látja ezt a kérdést, mint Duray, álláspontját semmiképp ne hozza nyilvánosságra, egyrészt mert drága lehet, másrészt, mert Szilágyi Erzsébetként levelét meg kell írnia. Így tett Duray is, ám a megkövetés egy megkövezéssel ért fel a nemzetiek számára: azt ugyanis nem Andrej Sládkovič, hanem Petőfi Sándor nyelvén tette meg. Milan Kundera óta tudjuk, hogy a tréfák, még ha pillanatnyilag jó ötletnek is tűnnek, nem mindig azok, s akár balul is elsülhetnek. Duray szerint ő teljesítette a bíróság által kirótt kötelességét, a nemzetiek ezt másként látják. Mindenesetre egy esetleges nyelvi per mindkét oldal számára tanulságos lehet… Akárhogy is végződjön a történet, a közadakozás helyett példás tett lenne, ha az a zsolnai kerületi lakos, aki elvitte a héten a jackpotot, beszállna az esetleges bírság kifizetésébe. Ebből aztán a nemzeti vezér kifizethetné az útlevél-ellenőrzés nélkül való felszállásért kiszabott bírságot. Már ha kapna… Persze, az is lehet, hogy ő a nyertes szelvény gazdája.

Kisebbségiként furcsa volt azzal szembesülni, hogy egyes kisebbségi szlovák szervezetek érthetetlen módon szimpatizálnak a nyelvtörvénnyel. Előbb a Külföldi Szlovákok Világszövetsége adott ki egy nyilatkozatot, melyben kulturális identitásuk fontos részének nevezték a jogszabályt, egyben deklarálták a szlovák nemzet egységét és oszthatatlanságát (érdekes mód, ha valaki ugyanezt a magyar térfélen teszi meg, rögtön Trianon relativizálóját, revizionistát, nacionalistát látnak benne). Csak azt nem értem, hogy a bánatba lehet az ő kulturális identitásuk része, amikor a nyelvtörvény hatálya csak Szlovákia területére terjed ki. És miért jobb nekik attól, ha nekünk rosszabb. A felhíváshoz csatlakozott a NagyBritanniában élő szlovákok szövetsége is. Kíváncsian várom, hogy az ugandai, nepáli, naurui szlovákok mikor állnak elő saját felhívásukkal.

De legalább Robert Fico előkerült a héten. Előzőleg a szlovák sajtó egy szegmense próbált találgatni, hol is lehet a gerincbántalmakkal küszködő honfiú. Végre előkerült, és tartott egy haknit a nagy állami építkezéseken. A hátfájás nagyon kellemetlen tud lenni, ezért ebből mihamarabbi gyógyulást kívánunk neki, de jó lenne, ha a kórral együtt eszméi egy részétől is megszabadulna.
 

Azt hiszem, a kopasznak is hajmeresztő: szólást arra szokták alkalmazni, ami ma Komáromban történt. Az eset példátlan, bár ezt a bandát ismerve meglepőnek nem nevezhető: Rober Fikó fogta, és kitiltotta egy szomszédos ország államfőjét. Ezzel sok on-line és vonulós szerkesztő bágyadt péntek délutánját cseszte szét.

Mivel különböző sajtóorgánumok számára egész nap csak ezzel a kérdéssel foglalkoztam, estére már csak a „jó édes anyját” rezignáltsága maradt. De pár skicc erejéig ássunk vissza. A ventillátorba a Pravda szerdai száma szart bele, melynek címlapján, vezető anyagában és kommentárjában is az volt a témája, hogy Sólyom László provokál. Pedig szerda reggel még senki nem provokált, csak a Pravda. Erre jött aztán a masszív kormányzati offenzíva, augusztus 21 szerencsétlen emlegetése. 1968 augusztusáé. Hogy akkor a magyarok bevonultak, és ezen a napon jön ez a Sólyom Arról az apró tényről feledkeztek meg, hogy a Varsói Szerződés csapatai nem maguktól jöttek be, hanem a csehszlovák elvtársak invitálására.

A látogatást a három legfőbb szlovák közjogi méltóság közös nyilatkozatban bírálta, a parlament külügyi bizottságának elnöke éles szavakkal ostorozta, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt szerint Sólyom a magyarországi feszültséget exportálja

Közös nyilatkozatban kelt ki Ivan Gasparovic államfő, Pavol Paska házelnök és Robert Fico miniszterelnök a magyar elnök mai komáromi látogatása ellen. "Szlovákiával szembeni tudatos provokációnak tekinti a három legfőbb közjogi méltóság, hogy Sólyom László pénteken Komáromba látogat, ahol részt vesz a városban újonnan felállított Szent István-szobor avatási ünnepségén" – áll az általuk kiadott nyilatkozatban. A három legfőbb közjogi méltóság tudatos provokációnak tartja a vizitet, sajnálattal állapítja meg, hogy Sólyom László látogatása ilyen körülmények közepette "nem megfelelő", és "Sólyom László ezen a napon nem szívesen látott vendég a Szlovák Köztársaságban".

Robert Fico kormányfő a magyar nagykövetség augusztus 19-én tartott ünnepi fogadását követőn újságíróknak nyilatkozva úgy fogalmazott: "ha a magyar államfő pénteki látogatása idején Komáromban valami történik, akkor azért Sólyom László fogja viselni a felelősséget". Fico szerint nem tudják, és nem is akarják megakadályozni azt, hogy Sólyom Komáromba menjen, de azt sem tudják megakadályozni, hogy a Szlovák Testvériség, vagy más szélsőségesek provokációra használják fel az elnöki látogatást.

A Magyar Koalíció Pártja elhatárolódik Robert Fico miniszterelnök Sólyom Lászlót bíráló kijelentéseitől. Az MKP szerint az esetleges konfliktusokért Robert Fico miniszterelnök lesz felelős. A párt ugyancsak elutasítja Fico manipulációit. Véleményük szerint a kormányfő ezzel a koalíción belüli feszült helyzetet kívánja palástolni.

"A kormányfő kijelentései egyenesen bátorítják a szélsőségeseket, hogy konfliktust szítsanak Komáromban, ezért ezeket a kijelentéseket nagyon veszélyesnek és felelőtlennek tartjuk egy európai uniós ország miniszterelnökétől" - áll a párt nyilatkozatában.

Az MKP-ból kivált képviselők által alapított Híd szerint szerencsétlen, hogy egyetlen szlovák politikust sem hívtak meg a szoboravatásra. A párt nyilatkozata legalábbis meglepőnek mondható, mivel Bastrnák Tibor polgármester is a párt tagja.

Sólyom László augusztus 21-i komáromi látogatásának egyik politikai célja a Híd támogatása, és a magyarországi belpolitikai feszültség exportja - jelentette ki Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt első alelnöke. "Mivel Bastrnák Tibor komáromi polgármester meghívására érkezik, aki parlamenti képviselő és a Híd tagja, politikai látogatásról van szó, ami a Híd támogatása" - fejtette ki.

Belousovoá szerint ha a Híd az együttműködés és a megértés pártja, Bugárnak utasítania kellene a polgármesterét, hogy helyezze el méltó helyre Cirill és Metód szobrát, mely már évek óta a Matica slovenská székházának homlokzatán van elhelyezve.

Sólyom László látogatását bírálta a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió elnöke, Mikulás Dzurinda volt miniszterelnök, és a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is. Hogy lehetséges az, hogy Bastrnák saját hazájának elnökét nem hívta meg egy ilyen rendezvényre? - tette fel a kérdést Dzurinda. 

A csütörtökön kirobban Sólyom-hisztéria pénteken már a kora reggeli órákban folytatódott. A szlovák külügyi tárca szóvivője közleményt adott ki, melyben arról tájékoztatott, Miroslav Lajcák külügyminiszter csütörtök este Heizer Antal nagykövet útján arra kérte Sólyom Lászlót, „tekintettel a pillanatnyi légkörre és az események aktuális alakulására, ma ne utazzon Szlovákiába”.

Heizert Ivan Gasparovic államfő is magához rendelte. Az elnöki hivatalban folytatott megbeszélésen a diplomata útján arra kérte magyar partnerét, mérlegelje, elutazik-e Komáromba. "A nagykövet úrnak tolmácsoltam, nyugtalanít a látogatás formája. Örülni fogok, ha az elnök úr komolyan veszi aggodalmamat" - mondta. Az elnök megemlítette, augusztus 21. fekete nap Csehszlovákia történetében.

A szlovák államfő úgy fogalmazott, ha Sólyom nem tartja tiszteletben kérését, akkor a látogatásra nem tud másként tekinteni, mint feszültségszításra. "Ez azonban nagyon rossz lenne. Ezért döntésének nagyon fontos szerepe lesz kétoldalú kapcsolataink további alakulásában" - mondta. Gasparovic azt állítja, Sólyom látogatása nem magánjellegű, mivel nyilvános helyen fog szerepelni, és találkozik a város vezetőivel, "ez is azt jelzi, hogy egy adott célt követ, hisz a történelmi Magyarország más területeire is ellátogatott hasonló módon, így kikövetkeztethetjük, mi a valódi célja." Azt azonban kizárta, hogy a látogatás miatt Szlovákia megszakítaná diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Kiemelte, Sólyommal nagyon jó a kapcsolata, ha azonban sor kerül a látogatásra, akkor olyan helyzet fog kialakulni, melynek nyomán új utakat kell keresni a kommunikációban. A két államfő legközelebb a visegrádi országok államfőinek csúcsértekezletén találkozik, Gasparovic jelezte, itt szeretne kétoldalú tárgyalást folytatni magyar partnerével.

 Heizer Antal a találkozó után nem nyilatkozott.

Sólyom László ma nem szívesen látott személy Szlovákiában, ismételte meg Robert Fico miniszterelnök Pozsonyban, a Csalogány-völgyi temetőben, Alexander Dubček sírjánál tartott megemlékezés után.

 Fico szerint "a magyar államfő látogatásának célja egyértelműen a provokáció, annak is a legdurvább formája". Fico attól tart, hogy a ma délutáni látogatás miatt egész programját le kell mondania, ugyanis mindkét országban szervezkednek a szélsőségesek. A kormányfő újra megismételte, ha valamilyen konfliktus történik Komáromban, azért Sólyom lesz a felelős. Azt sem zárta ki, hogy összeül a Biztonsági Tanács az ügy miatt. A kormányhivatal hivatalos közleményben tudatta, Fico minden délutáni programját lemondta.

 Péntek délután Ján Lajcák, a szlovák diplomácia vezetője tartott értekezletet a Pozsonyba akkreditált diplomatéknak. Itt elmondta, jóllehet, ez egy kétoldalú esemény, fontos, hogy Szlovákia megfelelően reagáljon rá. A megfelelő reakció nem sokat váratott magára. Robert Fico miniszterelnök rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megtagadja Sólyom Lászlótól a beutazás lehetőségét. Erről diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a magyar nagykövetség munkatársát. Ján Packa országos rendőrfőkapitánynak kellett volna figyelmeztetni Sólyom Lászlót a komáromi Erzsébet-hídon arra, hogy nemzetközi jogot sért, ha az ország területére lép. Erre azonban nem került sor. Sólyom László a hídon rögtönzött sajtótájékoztatót. Itt elmondta, két szövetséges ország kpcsolatában megmagyarázhatatlan egy ilyen esemény. „Ez két szövetséges állam kapcsolatában megmagyarázhatatlan és kimenthetetlen lépés, különös tekintettel a kitiltás indokolására, vagyis arra, hogy biztonsági kockázatot jelente a jelenlétem” – mondta. A magyar elnök szerint a szlovák fél már két hónapja tudott komáromi útjáról. „Remélem, hogy az utolsó napok hisztériája a legfelsőbb állami szinteken nem a szlovák nép érzelmeit tükrözi” – jelentette ki a magyar államfő. Sajnálta, hogy nem mondhatta el beszédét a szoboravatáson, mely éppen arról szólt, hogy Szent István közös királya volt a szlovák és a magyar népnek.

Komáromban egyébként rendkívüli rendőri intézkedéseket foganatosítottak. Jelen volt az országos és a kerületi rendőrfőkapitány, a járási rendőrkapitány, valamint több száz egyen- és civil ruhás rendőr. Az ünnepséges a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovák Nemzeti Egység szimpatizánsai bekiabálásokkal és fütyüléssel igyekeztek megzavarni.

Robert Fico ezúttal túl messzire ment. Amit tett, példátlan. A TA3-ban ki is fejtette frusztrációjának okát: a magyarok úgy szaladoznak Dél-Szlovákiában, mintha az egy magyarországi járás lenne. Nem és nem tudja feldolgozni, hogy bizony – egyre kevesebbe ugyan, de – itt élünk mi is. Hogyaszongya, neki nem Szent István, hanem Svatopluk volt a legnagyobb királya.

Fico slotább akar lenni Slotánál. Erről már egy korábbi posztban, és egy másik helyen is értekeztünk. Jönnek a választások, és a nemzeti húrokon nagyon szép dolgokat le lehet pengetni Szlovákiában. A nemzetiek pedig stabil szavazók. Most elsősorban nekik játszott, meg azoknak, akik a fórumokra írogatnak. Na azokkal működjön együtt a Bugár Béla…

Fico újra megmutatta, ki az kakas ezen a szemétdombon. Nekiveselkedhetnénk a háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi-i indulatával, de felesleges. Folytatni kell a nemzetközi porondon való mószerolást, ahogy eddig is, el kell menni szavazni, és addig sok jó blogbejegyzést írni.

1938 óta nem lehet csak úgy belovagolni Komáromba. A szerdaihoz hasonló médiaérdeklődés mellett utoljára Horthy Miklós lovagolt be a városba, aztán abból is mi lett… Ha valaki lovon érkezik a „Duna Gibraltárjába“, annak politikai üzenete van.

Akkor is, ha szőrén üli meg a (szlovák) nemzetiszín szalaggal felpántlikázott lovat. Aki ezt farmerben teszi, annak a súrlódó mozgás könnyen kidörzsölheti azokat az érzékeny testrészeit, melyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a nyereg helyével. De hát a „jó öreg kocsmáros“ csak a tiszti pavilon mellett pattant paripájára, onnan ment az évek óta kihasználatlanul álló egykori rendelőintézet mellett felállított pulpitushoz. Míg az admirális a korabeli filmhíradó tanúsága szerint ügetve érkezett, a zászlórabló lovát vezették. Ezek szerint ő nem kimondottan egy huszár típus. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a „közlekedési eszközt“, mert saját kancáját szeretné felajánlani azért a fehér lóért, amelyért Svätopluk eladta földjét a honfoglaló magyaroknak. A lovak a fűégető korábbi demonstrációja során is felbukkantak már, amikor Marián Janušek régiófejlesztési miniszter méregdrága logója ellen tiltakozott: Akkor egy hintóra és egy szekérre tett két tiltakozó táblát, és a kocsisok azzal kerülték meg a régiófejlesztési minisztérium épületét, jelezvén: míg Slota barátainak állami milliók jutnak, addig másoknak csak a paripák egy testrésze, melyet véleményoldalon nem ildomos nevén nevezni. A környezetvédelmi tárca furcsa légszennyezésikvóta-eladási gyakorlata ellen pedig azzal tiltakozott, hogy felgyújtotta a száraz füvet a Szlovák Televízió épülete előtt, amikor Robert Fico kormányfő ott vendégeskedett. Tevékenységének non plus ultrája az volt, amikor méretes lajtorját támasztva a Šafárik tér egy bizonyos erkélyéhez, leemelte onnan a Szlovák Nemzeti Párt zászlaját. A katonaviselt olvasók még bizonyosan tudják, amelyik alakulatnak nincs zászlója, az megszűnt létezni. Alojz Hlina, a főváros sétálóutcája egyik legnépszerűbb kocsmájának tulajdonosa. Néptribunus? Provokátor? Don Quijote? Nemzetének lelkiismerete? Hlina azért jött Komáromba, hogy bocsánatot kérjen a magyaroktól Ján Slota otromba kijelentései miatt, és időt a szlovákoknak ahhoz, hogy maguk számolhassanak le a mosdatlan szájú fatuskóval. Hlinának nem kell bocsánatot kérnie Slota helyett, ő ugyanis nem Slota. Mégis bizonyosan sokan értékelték gesztusát. S bár nem lenne jó, ha tömegek követnék őt - elfogynának a létrák a boltokból, előbb-utóbb felgyulladna az STV épülete, a sok ló meg teleszarná az Apollo Business Center környékét -, de legalább egy ilyen - remélhetőleg őszinte szándékú - csodabogárra mindig szükség van, aki látványosan felhívja a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok.

A nemzeti vezér tankpáncél vastagságú arcbőréről persze minden bírálat lepereg, a „komáromi lovaglás“ napján arról vizionált, hogy a magyar elem miatt háborús konfliktus fog kirobbanni a térségben. De hát kutyák ugatása nem hallik az égig…


 

Most, hogy a könyv németül is megjelent, eszembe jutott, hogy megjelenése után én is írtam róla a(z akkor még A3 formátumú) Vasárnapban. A régi számítógépemen meg is találtam a cikket. Persze, ma már másként írnám meg, de 2000-ben így írtam meg. Mivel ma is vállalhatónak tartom, a nyilvánvaló hibák kiküszöbölése után közreadom itt is (a nyilvánvaló tévedéseimet []-ben jelzem), hátha valakit érdekel. „Azóta minden más lett, és jót csak a változás tett”

Zelei Miklós : A kettézárt falu
Az Európa Könyvkiadó reprezentatív drámakötetek kiadásába kezdett. Igényes kiállítással, jó minőségű papíron adják közre a XX. század nagy drámaíróinak életművét. A közép-európai abszurdot kedvelők nagy örömére a közelmúltban Slawomir Mrożek tíz drámáját is kiadták e sorozatban. A kötetben – a szerzőt méltán híressé tevő Tangó mellett – helyet kapott a Ház a határon (Dom na granicy 1967) c. műve is, melyet a szerző eredetileg nem színpadra szánt. Azonos című elbeszélését dolgozta át forgatókönyvnek, filmes-televíziós változatnak. „Talán megfelel színházi adaptációnak is, ha a társulat színházon kívüli eszközöket is alkalmaz, hogy sikeresen átültethető lehessen a mai valóságba” – ezzel a kísérőszöveggel indítja útjára az alkotója a szövegét.

Hogy miért hozom fel a hazájába való visszatérése óta még inkább kultikussá vált író művét egy szlovákiai magyar témájú dokumentumkötet kapcsán? Mrożek e drámája (?) különösen abszurd. Történik ugyanis, hogy a békésen vacsorázó családhoz két diplomata állít be, s közlik, hogy a nagyhatalmak döntése értelmében a határ ezentúl az ő házuk kellős közepén fog húzódni. A döntés előtt érthetetlenül álló család élete egy pillanat alatt pokollá változik: saját házukon belül ezentúl csak útlevéllel közlekedhetnek, a nagymama életét géppisztolysorozat oltja ki, mert útlevél nélkül akar átmenni a másik zónában lévő szekrényhez ...

A recenzens zavarban van. A Vasárnap bizonyosan eljut Nagyszelmencre is. Mit gondolnak vajon az ottani olvasók, akik e cikkből szereznek tudomást Mrożek művéről? Nagyszelmenc község életében hasonló tragédia játszódott le. A ma szlovák-ukrán ( egykor csehszlovák-szovjet) határ menti települést – szintén nagyhatalmi döntés értelmében – drótkerítés szeli ketté. Nagyszelmenc a szlovák, Kisszelmenc az ukrán államhoz tartozik. Erről a nem mindennapian képtelen, ennek ellenére évtizedek óta tartó állapotról írt dokumentumregényt Zelei Miklós.

Az 52 éves szegedi [nem szegedi, hanem akkor szegedi lapokba is publikáló] szerző költőként kezdte pályafutását, de írt elbeszéléseket és riportkönyveket is, többek közt a magyarországi politikai foglyok elmegyógyintézeti kényszergyógykezeléséről. Tudomásom szerint jelenleg a Délmagyarország c. Csongrád megyei napilap munkatársa [És még sok minden más, a szerző szabadfoglalkozású.].


Zelei 1994–ben kezdte meg kutatásait, az első interjúkat Nagyszelmencen, majd Kisszelmencen készítette. Interjúalanyai közül többen már nem érhették meg a kötet megjelenését. Ez is jelzi, kutatásait talán még idejében kezdte, de nem kezdhette eléggé korán. A rendszerváltozás előtt ez ugyanis meglehetősen kényes téma volt. S a szlovákiai magyar „pezsgő” szellemi életet is minősíti, hogy egy szegedi [nem szegedi!] újságíró dolgozza fel ezt a történetet ...

A szerző a falubeliekkel készített interjúk mellett Beregszászon a Kárpátaljai Állami Levéltárban is kutatott két alkalommal, 1995 novemberében és 1996 októberében. Az itt fellelt dokumentumokból, a környékbeliek vallomásaiból, valamint levélközlésekből áll össze a 278 oldalas kötet. Írója a dokumentumregény minősítéssel látja el. A valódi közép-kelet-európai non-fiction regényhez nem tartozik tartalom jegyzék, folyamatosan követik egymást a szövegek, szinte hömpölyög az irdatlan kettézártság-szövegszövedék, magával ragadva az olvasót. Magántörténelmek szilánkjaiból, sorstöredékekből/tört sorsokból, egyéni szögesdrót-interpretációkból van összeállóban a kettézárt falu-diskurzus. Remek olvasati lehetőségeket kínál fel az ínyenc olvasó számára, bár bevallom, ezt a Kettézárt falu c. szöveget nehéz „csak szövegként” kezelnem, mivel a község apám szülőfalujától csak néhány kilométerre fekszik.

Bizonyosan kijelenthetem, a könyv nem könnyű olvasmány. Magán hordozza az elmúlt évtizedek s tűnt diktatúrák minden abszurdságát, embertelenségét és logikátlan hatalmi döntések sokaságát, s mindezek az itt élők magánéletében váltak (véresen) valóra.

Számomra a kötet talán legmegrázóbb szövege a következő : „A nevem Ortutay Elemér, ungvári gyerek vagyok, arról híres, hogy öt-hat államban éltem eddig, és mindig Ungváron laktam.” . Így szól brutálisan bele a nagypolitika, a nagyhatalmi érdek a kisemberek életébe. S vajon hány Ortutay Elemér él köztünk ?

Sok hasonló történet tárul fel Zelei Miklós nagyszerű könyvének hasábjain. A szerző idézi Nagyszelmenc község krónikáját, melyből megtudhatjuk, hogy 1990. szeptember 9-én nagy esemény történt a faluban, mivel „megengedték a lakosságnak, hogy átlátogasson a rokonokhoz Palágykomorócra, búcsúra és templomszentelésre. Ruszkánál volt az átkelés, de így is rengetegen mentek. Negyven év után beleegyeztek, hogy egymás nyakába boruljon rokon, szomszéd, ismerős.” Nehéz ehhez bármit is hozzátenni. A terror által összetartott szovjet birodalom atomjaira hullott szét, a két „testvérnemzet” frigyéből keletkezett Csehszlovákia is a múlté már, csak a drótsövény maradt meg Szelmencen keresztül. Meddig még? – kérdezhetik a szögesdrót két oldalán élők, kérdezheti minden normális gondolkodású ember.

A könyvet, melyet Filep Tamás Gusztáv szerkesztett, Adolf Buitenhuis fényképei illusztrálják.
(Zelei Miklós : A kettézárt falu. Ister Kiadó, Budapest, 2000. 278 oldal, 1300 Ft)
 

Az alábbiakban minden kommentár nélkül közreadjuk az Állami Pedagógiai Intézet hivatalos honlapján található szlovák nyelv és irodalom tanterv egy részletét. Fedezzünk fel benne apró eltéréseket a valósághoz képest!  

A csoda ide kattintva jelenik meg.