A hírlapíró és a halál

Pár hete – még javában tél volt – azt hittem, rosszul látok, amikor Komáromban az Európa előtt a szélső forgalmi sávban egy kutyák vontatta kocsit/kárét/kerekeken guruló közlekedési eszközt láttam haladni. Délelőtt volt, így kizárható volt a tudatmódosító szerek hatása... Izé, wazz, te is azt látod? - kérdeztem T.-t. Az elmúlt harmincx évben még sosem láttam kutyameghajtású eszközt szülővárosom utcáin. A múlt szerdán a Megye utcai Fornetti Edeny pékség boltja előtt lettem figyelmes a járműre. Nem tudom, hogy azóta is nálunk héderelt-e az arc, vagy körutat tett, melynek során visszatért. Szóba elegyedtünk. Belgiumból jött, és Moszkvába tart. Hát, addig el fog koptatni pár kutyát... Világoskék szeméből mély elszántság tükröződött. Ő egy Méder Áron, csak kutyavontatta kordén.

Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek – állapíthatjuk meg a fegyvertörvény kedden elfogadott módosítása kapcsán. Daniel Lipšic belügyminiszter még tavaly ősszel, Ľubomír Harman augusztus 30-án elkövetett, 7+1 halálos áldozatot követelő dévényújfalui ámokfutására reagálva nyújtotta be a törvénymódosítást. Lipšic javaslata nem csak az ellenzéknek nem tetszett, sajátjai sem lelkesedtek érte.
Leghevesebb kritikusa hazai térfélen Martin Pado korábbi belügyminiszter volt, aki a napokban Iveta Radičová kormányfő biztonságpolitikai tanácsadójaként próbálja jobban érvényesíteni Mikuláš Dzurinda pártelnök érdekeit.

E sorok írója már a szigorítás bejelentésekor bírálta a belügyminiszter törekvéseit. A dévényújfalui mészárlást ugyan legálisan tartott fegyverrel követték el, de a 2010-ben elkövetett gyilkosságok és emberölések elsöprő többségét nem lőfegyverrel követték el, a lőfegyverrel elkövetettek közül pedig elenyésző kisebbségeben vannak azok, ahol legálisan tartott lőfegyverrel gyilkoltak – bár Harman itt most megdobja a statisztikát. A mintegy 150 ezer, legálisan lőfegyverrel rendelkező személy vegzálása tehát nem a legjobb út a közbiztonság növelése érdekében.

A kedden elfogadott törvénynek főleg a 20. paragrafusa, a pszichológiai alkalmasságról szóló része lett terjedelmesebb. Az új törvény előírja, hogy akiknek a munkájukhoz szükséges a fegyvertartási engedély, tízévente kötelesek részt venni pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. A tíz év elég bő periódus, ennél rövidebb idő alatt is sor kerülhet a személyiség kóros torzulására. Éppen ezért az, hogy a fegyvert nem hivatásszerűen birtoklók életük során egy alkalommal kötelesek részt venni az alkalmassági vizsgálaton, a semmivel egyenlő, legfeljebb a pszichiáterek profitálhatnak a vizsgálat díjából. (Persze, ha csak egy Harmant sikerül ily módon kiszűrni, már megérte, de kérdés, hogy az egyébként rendezett életvitelű, példásan dolgozó, legfeljebb kissé introvertált fűtő nem felelt-e volna meg az alkalmassági vizsgálatokon. A kérdés hipotetikus, így legfeljebb a kétely szintjén érdemes vele foglalkozni, ám akkor is elgondolkodtató.)

A történelmi fegyverek kérdésével a kormány és az ellenzék egyaránt befürdött. Robert Kaliňák smeres parlamenti képviselő, korábbi belügyminiszter bírálta, hogy Jaroslav Suja SaS-es képviselő módosító indítványa nyomán – mely, ha vélelmezzük a jó szándékot, a paintballosokon akart segíteni, hisz az ételfestékkel töltött műanyag golyók utánvéttel történő árusításának tilalma valóban abszurd – minden D kategóriás fegyvert, így történelmi fegyvereket is lehet postai úton árusítani. Kaliňák a második világháborús, az emberi élet kioltására alkalmas fegyverek árusítása miatt kezdett rettegni, de meg kell őt nyugtatnunk: a fegyvertörvény szerint csak a fekete lőporos, 1890-ig kifejlesztett fegyverek minősülnek történelmi fegyvernek, lásd a törvény 2 paragrafusának c. pontjában. Az viszont igaz, hogy egy 1848-as mordály is alkalmas az emberi élet kioltására, így nem kellene postán küldözgetni, szemben az ártalmatlan paintball-, és airsoftgolyókkal.

A fegyvertörvény szigorítása látszatintézkedés. Nem valószínű, hogy a lakosság fegyvert tartó 150 ezren felüli része nyomban olvasni kezdené a módosított törvényszöveget – igaz, ez más törvényekkel is így van–, a közbeszédben annyi fog tematizálódni belőle, hogy szigorítottak a fegyvertartás szabályain. A fegyvertelen többség azt fogja gondolni, hogy ez biztosan jó, valójában azonban ettől a jogszabálytól senki sem érezheti magát nagyobb biztonságban.

Az alábbi töredékek nem alkotnak rendszer. Egy nemrégiben történt budapesti hétvége mentális maradványai. Politika- és szervezettbűnözés-kedvelő olvasóim semmi érdekeset nem fognak találni benne.
- Hello, welcome in our hotel!
- Jó napot kívánok.
....................
- Maguk szlovákok?
....................
- Apuka, nézzük meg a hot-dogost!
- Jó, csak előtte még sétálunk egy kicsit.
- Apuka, már sétáltunk, megnézzük a hot-dogost?
- Igen, csak még megnézzük Savoyai Jenő szobrát.
- Apuka, már megnéztük a szavójenő szobrát, most már megnézzük a hot-dogost?
....................
Első randi a labirintusban.
Fiú: Mi történne, ha a huzat elfújná a petróleumlámpát?
Lány: Jé, ez petróleumlámpa?
....................
Az angol turisták nem értik, miről szól a Sziklakórház. Idegesítően vihognak, faszságokkal kommentálják az idegenvezető - írjuk ide a nevét, megérdemli: Nagy Tímea - egyébként nagyon alapos és érdekfeszítő kísérőszövegét. Először akkor komolyodnak el, amikor a kitörés áldozatairól beszél a német harcállásponton. Waddaffak, twenty thousand? - dörmögi egy metroszexuális orvostanhallgató.
....................
Az is Cseh Tamást dúdol, aki naponta az Ostrom utcán jár?
....................
Véreim, magyarok, ugyan melyik első kerületi polgár jár a Kapisztrán térre egy rozsdás UAZ 452-vel?

Tegnap – megelőző nyilatkozatháborút, parázs vitát és verbális utóvédharcokat követően – a parlament második olvasatba utalta az ügyészségről szóló törvény módosítását. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter (SDKÚ) tervezete látszólag kevés embert érint, hiszen az emberek túlnyomó többsége úgy éli le életét, hogy messziről sem lát ügyészt, azonban döntéseik mindannyiunk életét befolyásolhatják, hiszen az Alkotmány nyolcadik fejezete a magánszemélyek, a jogi személyek és az állam jogainak védelmére hatalmazza fel őket.

Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Ő most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik.

Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő)ügyész(ség)i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre.

Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest. Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája.
 

(ez most inkább hír mint vélemény) Raisz Csaba és Szilárd holttestét találták meg a rendőrök március elején a Dunaszerdahelyhez közeli Csótfán, egy droglabor mellett – erősítette meg mai sajtótájékoztatóján Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány. A gyilkossággal Sátor Lajost gyanúsítja a rendőrség, akinek Spišiak szerint a drogügylethez is köze lehetett.

A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én irtották ki Dunaszerdahelyen, a Fontána étterem emeletén. Európa eddigi legnagyobb maffialeszámolását három személy követte el, egy a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, kettő pedig az emeleten 113, gépkarabélyból leadott lövéssel lelőtt tíz bandatagot. Kilencen a helyszínen életüket vesztették, egy a kórházban halt meg.

A gyilkosokat eddig ne fogták el, az ügyben nem született semmilyen jogerős ítélet.

A rendőrség a gyilkosság megrendelésével Sátor Lajost, az elkövetésében való bűnrészességgel pedig a Raisz fivéreket, és – a 2005. május 19-én autóbalesetben elhunyt – Szamaránszky Árpádot gyanúsította. A Raisz-fivérek 2005-ben szabadultak a vizsgálati fogságból. 2008. szeptember 17-én a két testvér eltűnt. Utoljára a Sátorhoz közeli N. Zsolttal találkoztak, azóta nem látták őket.

Jaroslav Spišiak ma bejelentette, a rendőrség szétvert egy 11 tagú bűnözői csoportot, melynek tagjai kapcsolatban álltak Sátor Lajossal, és a bűncselekményekből származó pénzt a szökésben levő bandavezérnek adták le. Hét személyt Szlovákiában, hármat külföldön - Magyarországon - vettek őrizetbe. Köztük van B. Károly is, akit a rendőrség Sátor jobbkezének tart. Na vajon ez ki lehet? Spišiak a mo.-i szervezett bűnözés egyik legjelentősebb alakjának nevezte őt. A mo.-i kollégáknak a magyar rendőrség nem akar semmit mondani. B. egy lakásban rejtőzködött, ahonnan csak akkor jött ki, amikor el kellett intézni valamit Sátor Lajos részére.

Sátor alárendeltjeivel cédulákra írt üzenetek útján kommunikált. Ezek egy részét megtalálták az egyik Magyarországon letartóztatott férfinál.
A Raisz fivérek tetemét a közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartózó Csótfán találták meg. Egyiküket egy, másikukat három mellkasi lövéssel ölték meg. Csótfán a rendőrség egy fél éve működő droglabort számolt fel. A lefoglalt marihuána piaci értéke 240 ezer euróra tehető. A rendőrség szerint az ültetvényt is Sátor működtette, és összesen 900 ezer eurós haszonra tehetett szert belőle.
 

Ma feljelentést tett az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) - tudjuk, a Šándora Petőfiho szervezet -  az angol írásbeli érettségi kérdéseinek kiszivárgása miatt.

Mint tudjuk, a múlt héten több ezer érttségiző stresszelt be amiatt, hogy újra kell írnia az angolt, ami egy fontos nyelv.  Azért, mert a kérdések az ulozilo.sk-ról felkerültek a Facebookra.

A újságírók biztosak lehetnek benne, hogy ha érettségi - vagy Monitor, újabban Tesztelés 9 - van, akkor a lapindtókon nem kell olyan intenzív agytevékenységet kifejteni, az oktatási tárca biztosít majd témát.

Az egészben számomra az a felfoghatatlan, hogy kb. egy év alatt kell felkészülniük egyheti melóra. Érezzük az arányokat, nem? Miért nem lehet azt rendesen megcsinálni? Hogy ne kerüljön ki a netre, hogy ne legyen elcseszett tesztlap, hogy jó legyen a matekpélda, hogy ne legyen Šándor Petőfi.

----------

Ján Kvorka ügyét ma a Turócszentmártoni Járási Ügyészség további kiegészítések céljából viszaadta a rendőrségnek. Természetesen Kvorkát is megilleti az ártatlanság vélelme, ami az ő ügyét irritálóvá teszi, az a smeres kormánykoalíció durva visszaélése a mentelmi joggal. Azaz, ha hófehér, mint a liliom, akkor lehetővé kellett volna tenni az ügye vizsgálatát. Így most mindenki azt gondolja, hogy bűnös.

----------

A parlament a napokban megkezdi a kisebbségi nyelvtörvény vitáját. A ludákok leghívebb örökösei, a KDH-sok azonban ezt is meg akarják torpedózni. Fronc azt mondja: második olvasatban nem tudják garantálni a támogatást. Mit ér az olyan kormány, amelyik alig valamiben tud megegyezni? Hogy beszélhetünk ott bármiféle irányultságról stb?

----------

Fake Gašparovič-profil a Twitteren. Nem tudom, ez még vicces?
 

A Radičová-kormány megalakulása után vélhetően azok voltak többségben, akik úgy vélték, Ľubomír Galko védelmi miniszter az elsők között fog távozni a kabinetből. A kereskedelmi szférából érkezett, hadfinak csak jóindulattal nevezhető tárcavezető azonban meggyőző módon fogott hozzá Augiász istállójának kitakarításához.

A Smer folytonos bírálata csak jelzi, hogy jó úton halad. Kedden a folyamat egy újabb mérföldkőhöz érkezett: Galko bejelentette, vagy stratégiai befektetőt találnak a halálos áldozatokat követelő robbanás miatt szomorú közismertségre szert tett nyitranováki Katonai Javító Vállalat (VOP) számára, vagy bezárják.

Ez utóbbi a Felső-Nyitra menti régióban katasztrofális lenne, 200 ember vesztené el állását abban a városban, ahol a másik nagy foglalkoztató az állandó csőd szélén táncoló vegyi üzem, egyéb munkalehetőséget pedig nagyítóval sem lehet találni. Tágabb értelemben viszont egy nagyon is lényeges, közpénznyelő folyamat – nyilván nem fájdalommentes – felszámolásának első állomása lehet a miniszter lépése. A védelmi minisztérium által birtokolt cégekről van szó. Meg arról: ezekben (gyakran előfordul, hogy) lopnak. Általában politikai megrendelésre, és nem keveset. A jelenség persze nem egyedülálló az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban, gondoljunk csak arra, mi zajlott az MSZP-kormányok idején a magyar honvédelmi tárcánál; vagy a cseh katonai rendőrség 1968-at idéző tévémegszállására, melynek során korrupcióval kapcsolatos iratokat kerestek. De sepregessünk csak a magunk háza táján: 2003-ben százmilliók tűntek el az egyik hadi üzemben: a Trencséni Légijármű-javító Vállalat könyvelése szerint 84,7 millió koronás nyereséggel zárták az évet, ám egy igazgatóváltást követő független könyvvizsgálat során kiderült, valójában 151 millió koronás veszteséggel.

Az is égbekiáltó, hogy az állami támogatással, 200 millió koronáért kifejlesztett Aligátor nevű harci járművek beszerzését 2007-ben azért kellett leállítani, mert azok túl drágák voltak, a váltót ugyanis egy szabályos,ám roppant előnytelen szerződés miatt a piaci ár mintegy háromszorosáért kellett megvennie a gyártónak, egy magáncégtől. Ez csupán két, nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, kiragadott példa, de számos hasonló akad.

A védelmi minisztérium a valós államérdektől eltérő közbeszerzési szabályok miatt mindig is aranybánya volt a kétes üzelmekhez. Mivel a parlamenti és a civil kontroll a minisztériumban jobbára jelképes, a hadi üzemekben meg még olyan sem, a milliós stikliknek (talán) csak belülről lehet véget vetni. Mert ott is a mi pénzünket szórják, akkor is, ha nem tudunk róla. Az olykor eresztékeiben recsegő, csetlő-botló Radičová-kormány illetékeseinek részéről őszinte szándék mutatkozik a hadsereg és csatolt részei gazdálkodásának átláthatóvá tételére. Csak remélni tudjuk, hogy elegendő idejük lesz a folyamat következetes véghezvitelére.
 

Az elmúlt hetekben-hónapokban sokan rettegtek a magyar sajtószabadságért, hivatásos rettegők, munkájukat féltő sajtómunkások, és a furcsa törvényre furcsán néző civilek egyaránt.

Nos, Csehország nem szarozott, nem hoztak semmilyen törvényt, ellenben a katonai rendőrség kommandója elfoglalta a közszolgálati Cseh Televízió hírszerkesztőségének stúdióját, mert azoknak titkos dokumentumok jutottak a birtokába a katonai hírszerzés volt vezetőjéről.

Itt egy kép a "zásah"-ról, a ct24.cz-ről loptuk. Remélem, a magyar sajtószabadság miatt aggódók azonnal elkezdenek aggódni a cseh sajtószabadságért is.

(Azt viszont eleve kizártnak tartom, hogy Magyarországon bármi hasonló történhetne. A barna nyelvű közszolgálati televízió valószínűleg csúnyán se merne nézni a katonai hírszerzésre, nem hogy titkos dokumentumot szerezzen be és tegyen közzé róluk.)

Kövesd a történéseket a CT24-en.