A múlt hónapban e hasábokon rácsodálkoztunk arra, hogy Ján Čarnogurský, a legstabilabb szlovák párt, a Kereszténydemokrata Mozgalom alapító elnöke, volt miniszterelnök, volt igazságügyi miniszter, egykor sikeres politikus Szlovákia Kommunista Pártjával és baloldali ifjúsági szervezetekkel protestál a NATO-konvoj szlovákiai áthaladása ellen. Čarnogurský most azokkal került egy platformra, akik börtönbe vetették őt.
Négy hónapot töltött vizsgálati fogságban, oké, ez nem 20 év Jáchymovban, de azt is ártatlanul töltötte rács mögött, vétke mindössze annyi volt, hogy a Bratislavské listy című szamizdatot szerkesztette.
Čarnogurský most magyarázatot adott furcsa viselkedésére, amely nem csak e sorok írójának tűnt fel. Mint elmondta, véleménye a kommunista rendszerről változatlan, de „az a fontos, hogy a NATO elleni küzdelemben egyetértenek”. Lám, néha milyen kevés is elegendő...
A NATO-ról mindenki azt gondolhat, amit akar, nem is foglalkoznánk vele különösebben, ha mindez nem Čarnogurský „uhrinbenedekizációjának” kapuja lenne. Čarnogurský – hangsúlyozzuk még egyszer: elvhű, egykor sikeres és tiszteletreméltó politikusnak tartjuk – pártjától eltávolodott, majd teátrálisan kilépett belőle. Ezzel párhuzamosan alaposan lebőgött a köztársaságielnök-választáson. Ilyen helyzetben tán’ jobban tenné, ha visszavonulna, és megírná az emlékiratait. Erre ő egykori ellenségeivel, és ismeretlen „hazafias és békeaktivistákkal” szövetkezik. És miért? A NATO ellen.
Čarnogurský és fegyvertársai fenekedése a NATO ellen 2015-ben legalábbis anakronisztikus. A NATO-ba nem tegnap lépett be Szlovákia, hosszú, kínkeserves, 11 éven át tartó, Mečiar miatt lelassult, majdnem kútba esett folyamat eredménye lett a 2004. április 2-i csatlakozás. Ez idő alatt mindenki elmondhatta a véleményét. Čarnogurský is elmondta, és lényegileg most ahhoz tartja magát. Ám igyekezetéből az nem nyilvánvaló, hogy akkor most tulajdonképpen mit szeretne/szeretnének. Az általa állítólag szeretett ország a jelen geopolitikai helyzetben a NATO-ban van a lehető legjobb helyen. A NATO-ból való kilépés pár kommunista és értelmiségi miatt nem reális, meg hát miért is tennénk ennyire drága marhaságot?
A KSS valószínűleg így próbál meg még pár tized százalékot begyűjteni 1–2 százalék körüli támogatottságához. Sajtótájékoztatókat tartani könnyű, de azt eddig még úgy igazából senki nem fogalmazta meg, hogy mi lenne a kilépés után. Valószínű, hogy itt már csak fogatlan oroszlánok sütkérezését láthatjuk a haló őszi nap sugaraiban. Csak még egyszer kamera elé állni, csak még egyszer bekerülni az esti híradóba. Bármi áron. Ezután már csak a teljes eltűnés következhet, mint Vladimír Mečiar esetében; vagy, rosszabb esetben: a falunapok és a valóságshow-k. Őszintén kívánjuk, hogy Čarnogurskýnak összejöjjön a méltóságteljes távozás.
