Tárgyalóasztalhoz ült Daniel Lipšic, a tartósan a bejutási küszöb alatt tanyázó Új Többség (NOVA) elnöke és Ján Figeľ, a Kereszténydemokrata Mozgalom első embere.
Találkozásuk informális volt, lehet, hogy csak ittak egy kávét valahol, elvégre emberek vagyunk, és a gazdasági életben is teljesen általános, hogy a konkurens cégek vezetői is beszélőviszonyban vannak egymással. Informális, és a sajtóbeszámolók szerint eredménytelen találkozójuk ténye azonban csak kiszivárgott valahogy. Ennek pontos körülményeit e sorok írója nem ismeri, de ez egyaránt szolgálhatja mindkét fél érdekét. Figeľ kereszt(ény)apa megmutathatja, hogy a tékozló fiúk számára is van visszatérés, főként, ha még hoznak is 2–3 százalékot. Lipšic számára a helyzet kicsit ciki, talán még a megalázó jelző sem lenne túlzás, ugyanakkor így biztosíthatja az elfordulást fontolgató híveit, hogy szavazataik nem vesznek el.
Az Új Többség nem lett sikerprojekt. Nem volt olyan régen, hogy ne emlékezzünk rá, amikor a 2012-es választások után alig két hónappal Lipšic és Jana Žitňanská virágzó cseresznyefák tövében jelentette be távozási szándékát a Kereszténydemokrata Mozgalomból. A pártot ugyanezen év októberében sikerült bejegyeztetni, az országot pedig teleplakátolták „A jobboldalnak új vezetőre van szüksége” óriásposzterekkel, amelyeket Lipšic képe díszített. Aztán mégsem ő lett az. Ennek több oka is lehet, de ezek közt mindenképpen ott kell látnunk azt, hogy a választások után túl korán került sor a szakításra; a pártépítés nem volt koncepciózus, a liberális Szabadság és Szolidaritás szakadárjaival folytatott körtáncokat a konzervatív választópolgár nehezen tudta értelmezni; valamint hiányoztak a saját témák. Lipšicék olyan, nagy, mindenki által ostorozott területeket próbáltak megragadni, mint a Gorilla-ügy és a korrupció, amelyek nemcsak a jobboldali, de feltételezhetjük, hogy még akár a nem teljesen elvakult Smer-szimpatizánsokat is irritálhatják.
Ezzel szemben a KDH a stabilitás szobra, legyen akár kormányon, akár ellenzékben. Oldalhajtásai sorra elhervadnak, legyen szó akár az egy időre a mestert túlnövő tanítvány látszatát keltő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióról, a Szabad Fórumról, vagy akár az Új Többségről is. Ennek iskolapéldája Ivan Šimko, aki a KDH-t elhagyva három másik pártot is megjárt, ebből kettőt ő alapított, majd miután látta, hogy a KDH-n kívül sehol nem tudott labdába rúgni a konzervatív térfélen, „alázattal tért vissza”, egyszerű tagként.
A KDH-nak szinte nincs félnivalója. Amíg elég széles az idős, vidéki, vallásos szavazóréteg, a 10 százalék körüli eredményt mindig tudja hozni. Vagy ha még lejjebb megyünk, a parlamenti küszöb biztos, hogy még jó pár választás erejéig meglesz. A „tékozló fiúk” közül a nyitás egyelőre csak Radoslav Procházkának látszik sikerülni, a többiek a süllyesztő felé menetelnek.
