Jaj nekünk, szombaton munkakongresszust tart a Smer, amelyen egyebek mellett – hogy a klasszikussal szóljak – az „ócsított” buszokról is döntés születhet.
Nyilván, jönnek a választások, osztogassunk a közösből, az idő sürget, a preferenciák meg esnek. Az előzetes tervek szerint az olcsó – ingyenességről azért itt már nem mernek beszélni, szerencsére – buszozást csak a diákokra terjesztenék ki, a nyugdíjasokra már nem (ők járjanak vonattal, nem igaz?), azon buszjáratok esetében, amelyek vonatokra csatlakoznak. Azaz azokban a leszakadozó régiókban, ahol a vasúti közlekedést már felszámolták, és vonatot csak akkor látnak, ha egy-egy nosztalgiagőzös jár arra, már megint nem profitálhatnak a szociális kormány szociális csomagjából. Nem is beszélve arról, hogy a kedvezmény átalányjellegű, azaz a valódi szociális rászorultságot nem veszi figyelembe, a miniszterelnök vagy egy oligarcha fia éppúgy jogosult lesz a kedvezményre, mint egy intézeti gyerek, vagy szociális segélyből tengődő félárva.
Az „ingyen busz” ugyanaz, mint az ingyen vonat: vegytiszta populizmus, ami ráadásul igazságtalan is. Ficóék a szociális csomagokkal szavazatokat akarnak vásárolni. De mivel ingyenes állami juttatások nincsenek, az így keletkező többletköltséget valakinek fel kell vállalni. Igen, az adófizetők lesznek azok, akik majd összedobják a különbözetet. Azaz, paradox módon, állják Fico kampányszámláját, akkor is, ha éppen a hátuk közepe se kívánja a Smer elnökét. Ha az ingyenes vonatoztatás, és a – még egyszer hangsúlyozzuk, mert annyira abszurd – vonatcsatlakozással rendelkező buszokon nyújtandó kedvezmény olyan tuti dolog lenne, valószínűleg már a fejlett Nyugat is bevezette volna, ott azonban nem érzik magukat elég gazdagnak hozzá.
Vagy ott van egy másik, legitimebbnek tűnő megoldás, az iskolabuszok bevezetése – amit a béna KDH még akkor sem tudott elérni, amikor kormányon volt, ellenzékből pedig hiába is fog próbálkozni vele – ezt azonban a Smer nem erőlteti, pedig közlekedési, élet- és vagyonbiztonsági szempontból is előnyösebb lenne a gyerekeknek. Marad tehát a két kézzel történő, rövidlátó, rövid távú politikai célokat követő állami pénzszórás, még legalább tíz hónapig. Addig is, Garaczi Lászlóval szólva, pompásan buszozunk.
2015. május 21.
