Körülbelül tucatnyi képviselő árválkodott az ülésteremben Jana Dubovcová ombudsman jelentése alatt a parlamentben. Az, hogy egy képviselő ott van-e az ülésteremben, önmagában nem szükségképpen minősíti a munkáját, lehet éppen bizottsági ülésen, vagy egy olyan külföldi úton, amelyből a hazának több java származik, mint ha az ülésteremben mélázna.
(Különben is, tavasz van, ki szeretne ilyenkor egy ablaktalan helyiségben lenni…, ám az empátia csak a szintén ablaktalan helyiségekben minimálbérért dolgozó szalagmunkásuk esetében indokolt.) Vannak azonban olyan alkalmak, amikor illenék az ülésteremben tartózkodni. Biztosan ilyenek az államfő parlamenti megnyilvánulásai, de talán az emberjogi biztos jelentését is ide sorolhatjuk. Egyrészt nincs olyan gyakran, évente egyszer, azt ki lehet bírni, másrészt Jana Dubovcová nem jókedvéből van ott, tavasszal bizonyára ő sem favorizálja az ablaktalan helyiségeket. A munkaköri leírásában is benne van: az állampolgári jogok biztosa. Értünk, helyettünk megy az ablaktalan, naptalan helyiségbe a madárcsicsergős tavaszi napon.
És ebből a szempontból teljesen mindegy, mit tartalmazott a jelentése. Azáltal, hogy a parlamenti képviselők nem tisztelték meg a mi jogaink biztosát, valójában velünk, állampolgárokkal szemben viselkedtek tiszteletlenül. Persze, ingoványos terület ombudsmannak lenni. Mert miről is van szó valójában? Első látásra úgy tűnhet, az állam saját ellenségét fizeti. Az emberi jogok ugyanis a foglalkoztatáson kívül jellemzően olyan területeken sérülhetnek, amelyeket az állam felügyel, legyen az az igazságszolgáltatás, az egészségügy vagy éppen a közigazgatás. Kell tehát egy intézmény, amely segít a „törvény kapuján” átjutott, s annak labirintusában bolyongó állampolgárnak. Az pedig, hogy az állampolgár jól érezze magát a bőrében, termeljen, szaporodjon, sokasodjon, az állampolgár mellett elsősorban az állam érdeke. Aki tehát ebben segít neki, nem lehet az állam ellensége.
Az ombudsman intézménye viszonylag új, Jana Dubovcová csak a második emberjogi biztos, elődje, Pavel Kandráč két cikluson át töltötte be a tisztséget. Először 2002-ben választották meg. Azaz az önálló szlovák államiság kilencedik évében. A hivatalhoz fordulók nagy száma jelzi, hogy az elmúlt tizenhárom évben az emberek felfedezték maguknak ezt az intézményt, és vannak olyan esetek, ahol, főleg gazdasági okokból, csak az ő segítsége reális. Ráadásul Dubovcová lényegesen aktívabb is, mint elődje. Nem meghallgatni őt tehát nettó bunkóság volt. Jövőre már az új parlament előtt fogja ismertetni jelentését 2015-ről. A részvételi arányon a választásokon javíthatunk.
