Egy parlamenti képviselőnek kell odacsapnia az asszonynak, hogy a családon belüli erőszak a közbeszédbe kerüljön. Szomorú látlelet.
A képviselői mandátumáról és a Smerben viselt tisztségéről szokatlan gyorsasággal lemondó Vladimír Jánoš felesége már 2005-ben feljelentést tett a rendőrségen amiatt, hogy férje bántalmazta. A feljelentést május 30-án tette, június 1-jén visszavonta. A szociális ügyekkel foglalkozó szakemberek számára ismerős forgatókönyv. A bántalmazott fél általában az agresszor nyomására áll el a feljelentéstől, ami azt is jelenti, hogy minden marad a régiben. Ennek függvényében el tudjuk képzelni, hogyan telhetett az elmúlt tíz(!) év Jánošéknál.
A feljelentés visszavonásának gyakorlata egyben egy rendszerhibát is leleplez. Iveta Jánošová arra hivatkozva vonta vissza a feljelentést, hogy az egészet csak kitalálta. Ebben az esetben miért nem indult eljárás ellene hamis vallomástétel, vagy a hatóságok félrevezetése miatt? Hiszen a szlovák igazságszolgáltatás az ilyen ügyeket annyira szereti, hogy akár 8–9 évig is képes húzni azokat. Az eljárás során kiderülhetett volna, hogy Iveta Jánošovának valóban csak a fantáziája élénk, vagy kényszer hatása alatt vonta vissza vallomását. Az internetre felkerült hangfelvételek szerint az utóbbi a valószínűbb (bár ne feledjük, olyan országban élünk, ahol egy videóra vett jogsértés nem bír bizonyító erővel, és az sem gond, ha egy, a „miniszterelnökéhez hasonló hang” elmondja, hogyan szerzett pénzt a támogatóktól).
Ehhez képest szomorú fordulatnak tekinthető, hogy a Privigyei Járásbíróság bírója úgy látta, nem áll fenn a bűnismétlés vagy a tanúbefolyásolás veszélye, ezért Jánoš vizsgálati fogságba helyezése nem indokolt. A döntés ellen az ügyész fellebbezett, erről már csütörtökön tárgyaltak, és a smeres káder szabadlábon maradt. A Trencséni Kerületi Bíróság döntése a család számára kétségkívül fontos, ám ne feledjük, az üggyel csak és kizárólag azért foglalkozik a sajtó ekkora terjedelemben, mert ismert emberről van szó. Ha az önök utcájában lakik egy géplakatos, területi képviselő, tengerbiológus, netán Linux-rendszergazda, aki nem tölt be választott tisztséget, nem celeb, vagy legalább az egyik rokona nem parlamenti képviselő (ilyenre is volt már példa), akkor ő zavartalanul apríthatja tovább a családját, mert a társadalomban még mindig általános az a vélekedés, hogy ami a bejárati ajtó mögött történik, az magánügy. A Jánoš-ügy kimenetele is fontos, ám ennél sokkal fontosabb – az egyébként nemcsak nőket, hanem idős hozzátartozókat, gyerekeket, esetenként férfiakat is érintő – családon belüli erőszak elleni komplex, rendszerszintű fellépés.
