Csütörtökön, a parlamenti kérdések óráján még visszaköszönt a sikertelen népszavazás kérdése, amelyet már mindenki igyekezne lassan „lekeverni”, kivéve azokat, akik lehetőséget látnak abban, hogy a még megmaradt gyenge szelet saját vitorláikba fogják.
Nem véletlen, hogy Miroslav Kadúc, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek képviselője intézett kérdést Robert Kaliňák belügyminiszterhez. Igor Matovič pártjának agendájában a népszavazási küszöb csökkentése már huzamosabb ideje szerepel. Először 2012-ben jelentkeztek az elképzeléssel, amelyet akkor az Alkotmány módosításával szerettek volna elérni – mint tudjuk, sikertelenül.
Kaliňák valószínűleg átérezhette a kérdés és a téma súlyát, mert azt válaszolta, a népszavazási küszöb csökkentéséről népszavazáson kérdezné meg az állampolgárokat. Remélem, ezért a mondatért hó végén nem felejt el jutalmat adni a beszédírójának.
Az Egyszerűek svájci párhuzama sántít. Arra hivatkoznak, hogy ott sincs érvényességi küszöb. Azonban a svájci demokrácia minőségét egyelőre nem lehet összehasonlítani a szlovákiaival. Náluk a népszavazás a közvetlen demokrácia régóta bevett eszköze. Nálunk meg, mi is? Valamiféle rossz imázsú csodabogár, rendszeridegen elem, amivel – ezt az előző referendumok igazolták – nem nagyon tudunk mit kezdeni. Az egyik megoldás, amelyet szintén több párt javasolt már, a referendumok összekötése valamilyen más választással. Ha már úgyis urnához járul az állampolgár, dobjon abba a másikba is valamit. Ez az „árukapcsolásos” módszer a részvételi arányokon vélhetően javítana, ugyanakkor továbbra is a választó kiskorúsításán alapszik, azt feltételezve, hogy egyébként nem lehet őt bevinni a szavazóhelyiségbe.
A küszöb lefaragása vagy eltörlése mellett érvelők gyakran hangoztatják, hogy ha a parlamenti, európai parlamenti és más választások bármilyen siralmas részvétel esetén érvényesek, akkor a népszavazást semkellene a szavazóképes lakosság felének részvételéhez kötni. Míg azonban az előző esetekben valamilyen közvetett hatalomgyakorlási formáról döntünk, addig népszavazást – elméletben – csak össztársadalmi szinten, fontos kérdésekben lenne szabad kiírni, ahol a társadalmi konszenzus megléte indokoltabb.
Talán nem a népszavazás intézménye mesterséges életben tartásának útjait kellene keresni, hanem a társadalomnak kellene felnőnie az intézményhez. Ez a nehezebb. Sok időt kíván, s valószínűleg még néhány sikertelen népszavazást is jelent.
