Az esti híradók, meg a portálok is tele voltak petárdabalesetekről szóló tudósításokkal. Akik nem anyag- vagy konstrukcionális hiba áldozatai lettek, azok gyógykezelését nem fedezném az egészségbiztosításból.
Míg az angol dolgoztatja, a szlovák gépesíti a tüzet, a magyar, lám, játszik vele. A tűzzel persze veszélyes játszani. De minden pirotechnikai eszközre rá vannak írva a használati utasítás. Azt be kell tartani, oszt jól van.
Volt egy eset, amikor a sérült ujjait a kezében felrobbanó római gyertya roncsolta. Ez határeset, mert a római gyertyának nem kellett volna felrobbanni. Na de hát arra is rá van írva, hogy ne tartsák kézben, hanem tegyék bele valamibe. Szilveszterezni senki se indul állvánnyal, de a római gyertya egy pezsgősüvegben is jól eláll magának…
Pirotechnikus vagyok, a legenyhébb akciómon is komolyabb cuccokkal dolgoztam, mint amelyektől most többen egy életre megsérültek. Római gyertyából pl. egy-egy alkalommal tucatjával fogy. És még egyelőre megvan minden végtagom és érzékszervem. Mert nem voltam rest elolvasni, ami a dobozra van írva, meg használok védőfelszerelést. Nem ciki az! Persze, konstrukcionális hibák így is lehetnek. A Kuchajdán esett meg egyik oktatómmal, hogy egy nagy kaliberű golyóbis nem ment fel a magasságba (hozsanna!), hanem 30 méter körül szétdurrant. Szerencsére a nézők a túlparton voltak, rájuk azonban visszahullott ez-az. Ez egy ilyen szakma. Az oroszlán gondozóját is könnyebben érheti baleset az állatkertben, mint az aranyhalét. De a szilveszteri petárdabalesetek nem erről szólnak. Hanem a hülyeségről, meg a felelőtlenségről. Így egyáltalán nem lelkesít, hogy az általam havonta befizetett egészségbiztosítási járulékból ilyenre is fordítanak.
