Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, egy országnyi becsületes kisállattartót haragított magára a Smer, amikor úgy döntött, az egész nyáron át tartó keménykedés és büntetéssel való fenyegetőzés után mégis eláll attól a szándékától, hogy a kutyákba, macskákba és vadászgörényekbe csipet kell tenni. Tette ezt azután, amikor az állattulajdonosok becsületesebbik, törvénytisztelő része már rászánta a pénzt házi kedvence elektronikus megjelölésére.
Inkább ne olvasson bele a honlapokon a témával foglalkozó cikkek alatti vitába, vagy az állattartók közösségi oldalakon levő fórumaiba az, aki nem bírja a trágár beszédet, a sommás véleménynyilvánítást. A tisztességes kutyatulajdonosok joggal érzik úgy, hogy át lettek verve a hatalom részéről ezzel a negyedéves törvénnyel, amely október 1-jén lépett hatályba, és a jövő év első napjával ki is pottyan a törvénytárból. Van azonban e balsikerű jogszabálynak egy általánosabb, a házi kedvenceken túlmutató tanulsága is: kiválóan szemlélteti, hogy a posztszocialista térségben, annak is a kellős közepén hogyan vélekedik az aktuális hatalom, most éppen a Smer az állampolgárokról.
Kutyába se veszi őket – hogy a csipes tematikánál maradjunk. Igaz, mielőtt elmarasztalnánk, védelmére meg kell jegyeznünk, a két évtizedes önálló államiság valószínűleg nem minden vonatkozásában bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy olyan stabil jogi kereteket sikerüljön kiépíteni, amelyek alapján mondjuk az Egyesült Királyságot is igazgatják. S ennek csak részben oka a megfelelő szakembergárda hiánya – hisz nézzünk csak végig a parlamenten –, sok nehézséget okoz az is, hogy a törvények a nyugati demokráciákhoz képest gyakrabban születnek rövidlátó politikai motivációk hatására.
A kutyacsipeltetés most egy jó példa, mivel közérthető, és kellően sok embert érint ahhoz, hogy a közbeszédben kritikus tömeget biztosítson magának. Vannak azonban ennél fontosabb – ugyan kevésbé emészthető – területei az életnek. Ha megnézzük, csak a mečiari „fekete lyuk” utáni időkben milyen gyakran nyúltak hozzá a mindenkori kormányok a nagy ellátórendszerekhez, hányszor „reformálták” az oktatást, hányszor nyúltak bele a nyugdíjrendszerbe, hányszor és hogyan nyúltak hozzá az egészségügyi rendszer finanszírozásához, azt kell látnunk, ezeken a nagy, igazán mindenkit érintő területeken hiányzik az alapvető jogbiztonság. Inkább a kutyacsiptörvény vállrándítós hozzáállása tekinthető általános gyakorlatnak. Elfogadtunk egy rossz törvényt, mert megtehettük? Majd kikalapáljuk! Jogbiztonság? Ugyan már…
