Szlovákiában nagyon komoly belpolitikai problémák lehetnek, ha a kormányzat egy olyan súlyos kérdést dobott be a kommunikációs térbe, mint a Beneš-dekrétumok. A kérdést a szlovák diplomácia vezetője vetette fel egy cseh lapinterjúban.
Miroslav Lajčák kijelentéseitől teljesen függetlenül kárpótlási keresettel éltek egy cseh bíróságon a világhírű cipőgyáros, Jan Baťa utódai a dekrétumokból következő vagyonelkobzás miatt. Nem csekély, de állami léptékkel mérve nem is jelentős, 56 millió koronás kártérítést követelnek. Két variáció egy témára.
Az első kérdés, amely ilyenkor felvetődik, hogy kire is kell figyelni dekrétumügyben, az azok sérthetetlenségét rezzenéstelen arccal hangsúlyozó Robert Fico kormányfőre, vagy a technokrata, párton kívüli külügyminiszterére? Nyilván egy ilyen problémakört nem kommunikálhat Robert Fico arculat és szavazatvesztés nélkül. Haa helyzet netán melegre fordulna, az egészet Lajčák nyakába lehet varrni, aki bár európai formátumú karrierdiplomata, de nem párttag, így akár fel is áldozható.
A teljesen naiv szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok most jutottak el arra a szintre, hogy fel lehet vetni egy ilyen súlyos, az egyik felet erősen traumatizáló kérdést, holott az ország miniszterelnökét ugyanúgy hívják, mint 2006 és 2010 között.
De hagyjuk a meddő oknyomozást/találgatást. A cseh példa azt is mutatja, hogy ebben a helyzetben a bicsibocsi talán kevés lesz. A bocsánatkérés, ha megtörténne, elsősorban szimbolikus jelentőséggel bírna. Akik átélték, hogy településüket körülzárják a katonák és a lakosokat állat módjára hajtják el, vagyonukat hátrahagyva bevagonírozzák őket az ismeretlen úti cél felé, ahol aztán valójában rabszolgasorban dolgozhattak a „jégtörő februárig”, azok számára egy bocsánatkérés lenne a minimum. A cseh példa viszont újra rávilágít arra, amire elsősorban Vadkerty Katalin kutatásai hívták fel a figyelmet: a Beneš-dekrétumok alapján végrehajtott vagyonelkobzás az egyik legnagyobb kollektív gazdasági bűncselekmény (is) volt. Így abban egyet kell értenünk Miroslav Lajčákkal, hogy a Beneš-dekrétumok kérdését nem lehet csak bocsánatkéréssel lezárni. A gazdasági kártérítés kérdését is fontolóra kellene venni.
